Pilot: Grandfathered

Mindig jó, amikor egy kedvenc sitcom színész visszatér a stílusba. Matthew Perrynek is örülök általában, bár a The Odd Couple rosszul sült el, és hát, John Stamos is hasonló kategória. Nem megy neki más, de ez nem baj.

Pilot: Grandfathered

A Grandfathered története röviden annyi, hogy a menő éttermet vezető 50-es férfinak hirtelen feltűnik az életében a huszonéves fia, akiről eddig nem tudott. És rögtön nagypapa is lesz belőle, mivel már volt botlása a gyereknek.

Igazi szerethető sitcom alapról van szó, amiben a csajozós férfi kénytelen jobb útra térni, áthelyezni a prioritásait, már ha tükörbe akar nézni a továbbiakban is. A probléma a kidolgozásnál található.

A sorozat első 10 perce jó volt, remek alapozással felvezették a fő témát, még poénok is akadtak, bár néhol csak a vágó segített nekik benne, aztán jött a feketeleves. A felétől konkrétan elfelejtették a Grandfathered komédia részét.

Pilot: Grandfathered

Tényleg nem értem, amikor egy sitcomnak már a premierjében is a dramedyt erőltetik. Főleg, ha később nem ez a téma. Szól a The National (koppintásnak hangzott, de persze előtte az Uptown Funkra tellett), és aggódó drámai jelenetet kapunk az arcunkba poénok helyett.

Nyilván 50 évesen kemény, ha feltűnik a felnőtt fiad egy gyerekkel, és Stamos végső arckifejezése szinte már színészkedés volt, de ha már most csak a szívünkre akarnak hatni az írók, akkor mi lesz később, amikor a legjobb poénjaikból kifogynak – már ha az étterembe elkövetett szerencsétlenkedést jónak tekintjük tőlük.

Pilot: Grandfathered

A kisgyerek castingja persze tökéletesen sikerült. Legyen mondjuk 6/10 kezdés, de egyáltalán nem támadt kedvem rögtön folytatni.


© human for Sorozatjunkie, 2015. | Permalink | One comment | Add to del.icio.us
Post tags:

Feed enhanced by Better Feed from Ozh