Második blikk: Blindspot + Minority Report

Ha hétfő, akkor két, kvázi bűntény-megakadályozós krimisorozat, melyekben egy külsős segít a rendőrségnek. És ilyenkor ugye meg kell indokolni azt, hogy miért is van akkora szükség a külsősre, így vicces módon mindkét második rész próbálta marhasággal racionalizálni a marhaságait.

Második blikk: Blindspot + Minority Report

Blindspot – 1×02: 3/10. (Pilotkritika itt.) A Blindspot esetében azt hittem, hogy végigviszik a “azért megy velük a csaj kikérdezésekre, hátha az illető tud valamit róla”-hülyeséget, mert ugye az nem indok, hogy tud verekedni, de így legalább lehetőség nyílik arra, hogy az oda- és visszautakon a középpontban legyen.

Mert egyébként valamiért Sullivan Stapleton sótlan ügynökére koncentráltak érthetetlen módon (miért is, ha van egy érdekes “karakter”?), eleve családi körben kezdte a részt (pff), majd pedig elcsukló hangon beszélhetett a tragikus gyerekkoráról is, hogy elkezdjen kirajzolódni annak képe, hogy erőltetett módon valójában minden összefügg mindennel.

Verdikt: nagy csalódás volt az izgalmas koncepciót előrevetítő kezdés után egy ennyire generikus szökevényüldözős rész (az első is az volt), amit szó szerint már 6-7 perc után elkezdtem unni, ezt pedig művészet előidézni egy bejövős pilotot követően. Eddig “1-1″, meglátjuk, hogy az 1×03 melyik oldalra dönti el a meccset. Mondtam már, hogy utálom a funkciótlan flashforward-os kezdéseket?

Második blikk: Blindspot + Minority Report

Minority Report – 1×02: 2,5/10. (Pilotkritika itt.) A Minority Report-nál pedig, miután már az első részben elkezdték “kivetíteni a falra” a jövőlátó prekog emlékeit, még feleslegesebbnek tűnt szegény gyengeelméjű ikertesóval együtt nyomozni, hogy mindent elszúrjon (azért megmagyarázták, hogy ezentúl miért nem kell a “kocsiban maradnia”), de ez legyen a legnagyobb gond, mert úgy tűnik, hogy ez a sorozat nem fog belépni azok közé, amelyek a gyenge pilot után feltámadnak a szememben.

Persze az MP hátránnyal indult, hiszen a karakterekkel nem sokat tehettek, hogy hirtelen érdekelni kezdjenek. Arról nem is beszélve, hogy a lehető legtipikusabb krimisztorit kaptuk, klasszikus megoldással, kötelező randomkütyüvel és a mi korunkra történő utalással, lelkizéssel (embert öltél! jaj!) és az utolsó 30 másodpercben halványan mutatott (és elgondolkodtatónak szánt) átíveléssel – ha az írók szerint így kell érdekesé tenni egy nyomozós sorozatot és ennyi elég a nézőnek, akkor lelkük rajta.

Igazából magam sem tudom mivel magyarázni a magas pontszámot, mert valójában semmi pozitívum nem jut eszembe. Illetve az lehetne, ha Stark Sands valóban kettős szerepet játszana. Az legalább érdekes lenne. Verdikt: nem reménykedem a 3. részben, feleslegesnek érzem csekkolni, de nem én lennék, ha nem tenném meg a kaszám előtt.


© winnie for Sorozatjunkie, 2015. | Permalink | No comment | Add to del.icio.us
Post tags: ,

Feed enhanced by Better Feed from Ozh