Zoo: vége a 2. évadnak

Földrengést okozó lajhárok, felhőkarcolókat leromboló vakondokok, mindent fagyasztó gyíkok. És persze Kovács János.

Megegyezhetünk abban, hogy jelenleg az egyik legkakukkabb (affranc, azt hittem, erre a “szóra” nem hoz találatot a Google…) országos sorozat a Zoo? Aki ennek tudatában nevez be rá, az simán lehet, hogy nagyszerűen fogja élvezni. Nekem ez sajnos nehezen ment, s mint írtam pár napja, talán a leggyengébb nézősöm volt nyáron, és még csak nem is guilty pleasure. Viszont a befejezés, huhúú!

Zoo: vége a 2. évadnak

A Sex&Drugs&Rock&Roll-lal szemben azért idővel sikerült meglépnem a kaszát, a 2×08-as rész adta meg a kegyelemdöfést. Nem mintha annyival gyengébb lett volna, mint a korábbiak, egyszerűen csak nem láttam kiutat a spirálból.

We made the animals our enemies, the monsters. But we’re the monsters. And now we’re gonna punish them for our mistakes.

A sorminta ugyanis túlságosan egyértelmű volt. Úgy nézett ki a sorozat, mintha egy high concept, átívelős akcióthrillerscifi lett volna, világutazós komponenssel, de valójában az egész inkább egy webes sorozat látszatát keltette. Nem mondom, hogy epizodikus volt, mert még annyira sem futotta a készítőknek: folyton unalmas és random miniküldetések elé állították idén a csipet csapatot, néha külön utakra küldve őket.

Zoo: vége a 2. évadnak

Persze változatos volt az állatjelenlét, de ettől még a sorozat nem lett jobb. A Zoo idén amellett, hogy hozta a tipikus, béfilmes eszköztárat, meglepő módon mitológiát is rakott az állatok megőrülése mögé. Kár, hogy az egész tudományos háttér nagyjából blabla-blablabla szinten mozgott nálam (meg talán másoknál is).

Mindig akkor hozták elő a szakdumákat, amikor megakadtak, hogy hirtelen tudományos zsargonokkal gördítsék tovább a sztorit. Az ilyen deus ex machináknak lehet, hogy volt valami alapja, de szerintem inkább a történet hézagjait fedték el velük, tudván, hogy a néző úgysem akad fenn azon, hogy “Miért?”, hanem elfogadja, ha valaki meggyőzően beszél számára érthetetlen dolgokról.

Zoo: vége a 2. évadnak

Az javára szólhat a sorozatnak, hogy (már, ha ez előny) nem kímélték a főszereplőket, több kiemelt karakter is meghalt. A gond csak az, hogy a 2. évadra hozott két új arc, a badass latin katonacsaj és színtelen/szagtalan srác, nagyon zsenge volt. Arról nem is beszélve, hogy kvázi csak arra kellettek, hogy újabb romantikus szálakat hozzanak a képbe, és így mind a hat főszereplő (plusz némelyik mellék is) szappanozhatott.

Nem mondom, hogy csalódás volt a Zoo 2. évadja, szerintem hozta, amit eddig kínált, az meg külön jó dolog, hogy nem mentek el az évadnyitó kritikámban említett görcsmutánsos irányba. Miután azonban eddig sem volt nagy eresztés, egy idő után nem tudtam mire fogni, hogy érdemes kitartanom.

Zoo: vége a 2. évadnak

Viszont. A befejezés olyan volt, hogy mindenképpen vissza fogok nézni a már berendelt 3. szezonra. Félreértés ne essék, a finálé tipikus volt (4-5/10) csupán egy keményebb csavarral (de persze tudtuk, hogy nem oldódik meg minden a 2×12-ben), azonban az, ahova kifuttatták az egészet, mindenképpen érdekes lett. És nyilván kőkemény rebootot követel.

A cliffhanger utáni időugrás és az utolsó jelenet mondjuk csalódás volt (már korábban is eljátszották azt, hogy amit nem látunk, az meg sem történt), de az új világrendért jár a pacsi, szeretik magukat kihívások elé állítani az írók. Akikben nem lehet állítani, hogy ne lenne önirónia:

I don’t know if you’ve noticed, but our messes seem to get magically cleaned up despite the lack of a crew on this plane.


© winnie for Sorozatjunkie, 2016. | Permalink | 2 comments | Add to del.icio.us
Post tags:

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Tovább...