Pilot-mustra: Quantico – 1×01

Ehh… Megpróbálom rövidre fogni, mert a hányinger érzését nem tudom szavakba önteni, meg felesleges is lenne, abból nem igazán tudna senki tanulságokat leszűrni arra vonatkozóan, hogy mennyire nézős a Quantico. Az biztos, hogy javarészt pozitív kritikákat kap, de engem úgy telibe kapott negatív értelemben, hogy az maga volt a tökéletes vihar.

QUANTICO – 1×01 – 2,5/10

Pilot-mustra: Quantico – 1×01

De tényleg. Az elején még nem volt gondom a pilottal, korrekt volt, gépiesen bemutatták a karaktereket. Utána döccenést éreztem a műélvezetben, némi ritmustalanságot véltem felfedezni, a párbeszédeknek nem volt tempója, a képvágással való trükközés, ami szinte mindig bejön, itt zavaró volt (és funkciótlan, ha lehet egyáltalán ilyet mondani), még a főszereplő sem keltette fel nagyon az érdeklődésemet (a többieket igyekeztek marha érdekesre és rejtélyesre megírni, mindegyiket Nagy Titokkal, naná, de no spoiler), bár azt aláírom, hogy az alapkoncepció és a két idősáv érdekes volt.

Ekkor szomorkodtam, hogy ez már csak közepes lehet az olvasatomban, de a lejtmenet csak folytatódott, minden negatívum egyre jobban kihangsúlyozásra került, a végén pedig az álbölcsességek, illetve a nevetséges túlhúzások (amik általában ismét csak be szoktak jönni) végképp betették a kaput.

Pilot-mustra: Quantico – 1×01

Miről is szól a Quantico? A pilot elején egy indiai nő ébred fel valami hatalmas robbanás helyszínén (közben narrál, hogy My name is Alex Pareish), New York-ban terrortámadás történt ugyanis. Ezt követően visszaugrunk az időben, és azt láthatjuk, hogy a csaj éppen az FBI quantico-i akadémiájára indul, hogy ott kezdje meg kiképzését.

A flashforward a pilot során még többször is visszatér, az egész szezont végig fogja kísérni a két idősíkos (kezdők az akadémián + nyomozás a robbantás ügyében) történetmesélés. Az 1×01-ben a múltbéli idősávot részben Alex jövőbeni elmondásai elevenítik meg, de persze nem csak mese-mese-mesketéről van szó, hanem ott is zajlanak az események, vannak  visszautalások a múltban (a sorozatmúlt jövőjében) történt dolgokra, pörög a cselekmény, hiszen keresik a felelőst, akiről annyit tudnak, hogy ő is FBI-os akadémista volt.

(Ami ez utóbbi szálban “aggasztó” lehet, hogy az FBI-szálról csak a jövőben tudnak, így a múltas, akadémiás sztorit jóval nehezebb lesz izgalmas, szappanmentes dolgokkal feldobni.)

Pilot-mustra: Quantico – 1×01

Valójában csakis az zavart a Quantico-ban, hogy nagyon látható az a sablon, ami alapján íródott. Úgy írták meg, ahogy kell, ezt elismerem (titkok, rejtélyek, gyanúk), már a pilotban is jó pár csavar van, néhány előre nem látható (és elmondva rém nevetségesen hangzó) WTF is, bizonyos kezdeti szálak sem arra kanyarodnak, amerre hinnénk, de az egész mégis folyamatosan a gyenge pontjaimat találta el, mint annak idején a The Blacklist. S ezt tűrtem egy ideig, de utána beindult a spirál, és a kezdeti tartózkodó közönyöm (“ez nem is olyan jó, mint azt vártam”) szép lassan mérhetetlen utálattá alakult át.

És sablon alatt nem a konkrét ABC-s párhuzamok zavartak. Tény, hogy a Grey’s Anatomy-ból a tanoncos szál (pár fiatalt fogunk nyomon követni) jött át, a How To Get Away with Murder-ből pedig a flashforward-os rész – utóbbiból és a Scandal-ből, ha akarom a pörgetős vizuális megvalósítás, aminek nem tudom, mi a neve. De ezeket ismerve volt várós a premier előtt a Quantico, ráadásul a pilotban nem nagyon volt idő szappanozásra, az akadémián nem volt dugi romantika. (Nyilván lesz majd.)

Pilot-mustra: Quantico – 1×01

Érdemes megvárni a véleményeket és a másik kritikánkat árnyalásképp, de tényleg nagyon érdekes élmény volt, hogy miközben szerintem a pilot egyenletes színvonalú volt, az egész lavinaszerűen telepedett rám, és olyan dolgok, amik az elején cseppet sem zavartak, vagy csak alig, a végén szabályosan irritáltak, és nyilván így sokkal hangsúlyosabb az az érzés, ami záráskor volt bennem. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó 10 percre már egyes mondatok, sőt, mozdulatok is kivágták nálam a biztosítékot, annyira kilógott a lóláb. Mondom, tökéletes vihar.

That man… if he wasn’t who I knew, who was he? Was he good? Was he bad? Was he both?

Amikor a vége felé ezt a monológot meghallottam, diszkréten belehánytam a számba. Komolyan, mintha valami Sikersorozat írása for dummies-könyv alapján lett volna elkészítve a szkript. Minden benne volt, ami kell, kellőképp figyelemfelkeltő a sztori, de a megvalósításon elvérzett nálam. Shonda Rhimes-sorozatot csak Shonda Rhimes-ék tudnak írni?


© winnie for Sorozatjunkie, 2015. | Permalink | 14 comments | Add to del.icio.us
Post tags:

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Tovább...