Pilot-mustra: Scream Queens – 1×01 (+1×02)

– You’re an awful person.
– Maybe, but I’m rich and I’m pretty, so it doesn’t really matter.

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Ryan Murphy rágógumi horrorkomédiája megérkezett, de még a marha jó pilotja is csalódást keltett, akkora elvárásokkal ültem neki. Persze a lényeg, hogy tényleg nagyon jó volt, s mivel most leginkább csak az 1×01-ről írnék, lábjegyzetként álljon itt, hogy a második részt nagyjából közepesre tudnám kihozni. Viszont csak annak érdemes eleve esélyt adnia a sorozatnak, aki tudja, hogy mire számítson, ha belekezd. De ezt már sokszor megírtuk.

SCREAM QUEENS – 1×01 – 7,5/10
SCREAM QUEENS – 1×02 – 5/10

 Pilot-mustra: Scream Queens – 1×01 (+1×02)

Na, valahogy így kellett volna megcsinálni az MTV-s Scream-et. Persze nem a komikus aspektusra gondolok, hanem a hangulatira. Nem mintha a Scream Queens félelmetes lenne, de a sejtelmes jelenetek sokkal jobban működnek, jobban vannak technikailag és hangzásvilágilag megvalósítva.

Ott középiskolás volt a köntös, itt egyetemi-lányszövetséges, melynek középpontjában a Kappa Kappa Tau áll, melynek elit és bitch csajai dékáni utasításra lúzerek (és normális lányok) befogadására kényszerülnek. Szóval adott egy Mean Girls-ös, eléggé extrém módon kikarikírozott alap, aminek az élén Emma Roberts nagyon elemében van. (Szerencsére nem vagy a diák karakterek viccesek/idióták, hanem a felnőttek zöme is.)

Pilot-mustra: Scream Queens – 1×01 (+1×02)

A Scream Queens elindult azon az ösvényen, hogy valóban megvalósítsa a “minden részben gyilkosság”-koncepciót, az első kettő epizódban összességében négyen vagy öten meghalnak, bár nem feltétlenül mutatják mindegyiket. Azonban megismerjük a Vörös Ördög-jelmezes gyilkost, s el lehet kezdeni kombinálni, hogy ki is lehet ő. Vagy – szokás szerint -: kik lehetnek.

Az agyalás persze az elején teljesen felesleges, mert egyelőre csak nagyon kevés infó áll rendelkezésünkre a karakterekről és a “mitológiáról” – utóbbi fontos, hiszen a slasher-klisékhez hűen biztosra lehet venni, hogy a múltbeli eseményeknek köszönhetően alakul véresen a jelen, és persze lesznek egyelőre még nem ismert karakter-összefonódások is. (Vagy csak hatalmas red herring-ről van szó.)

Pilot-mustra: Scream Queens – 1×01 (+1×02)

Vér ide vagy oda, persze azért csak módjával durvulnak a Scream Queens-ben. Igaz, hogy az egyik haláleset kifejezetten kegyetlen (egy másik meg undorító), de mindez nulla naturalizmussal van megvalósítva, inkább régimódiasan, viccesen, ránk kacsintva. Ja, és kellemes zenével, nem egy klasszikus prüntyögést hallhatunk. Mondom, az egésznek nagyon frankó hangulata van, az ellentétek vonzzák egymást.

(Csak zárójelben: a klasszikus tévés betegséget persze itt sem lehet a jelek szerint elkerülni. Vagyis vannak az állandó szereplők, és a mindenféle sima, valamint special guest star-ok – lehet tippelni, hogy melyek válnak inkább fogyóeszközzé. Persze egyszerű a megoldás: nem kell stáblistát olvasgatni.)

Pilot-mustra: Scream Queens – 1×01 (+1×02)

A gyilkosságok kapcsán természetesen az ismert konfliktusokat sorakoztatják fel előttünk: gyanúsítgatás, titkolózás, a hulla eltüntetése, nyomozás, s eközben folyik a lányok beavatása is ezerrel – s mindezeket egy frissen érkezett, (látszólag) teljesen normális lány szemszögéből nézhetjük végig.

S ugyancsak jellemző a sorozatra pár klasszikus, Ryan Murphy-s húzás, a popkult utalásoktól kezdve az élesre írt párbeszédeken át egészen a nevetséges külsőségekig, mely utóbbi is kiemelten a jelmezekben és egyes díszletelemekben mutatkozik meg. Néhol úgy tűnhet, mintha túlzásba esnének, de ez a megvalósítás jól áll a sorozatnak.

Pilot-mustra: Scream Queens – 1×01 (+1×02)

A Scream Queens koncepcióját tekintve elég meglepő, mert annak ellenére, hogy modern horrorról van szó, nem a Scream által kitaposott, öntudatos és horrorismerő karakterekkel operál, hanem visszanyúl a gyökerekhez (szó szerint, és a szó átvitt értelemében is), és abszolút klasszikus módon, csupa fogalmatlan figurával tölti meg a történetet, akik természetesen ennek megfelelően is viselkednek.

We have a side boob mixer, followed by a white party, where everyone is encouraged to wear and be white.

Ez a régimódinak is mondható megközelítés mindenképp érdekes ebben a modern környezetben, kissé anakronisztikus. Még akkor is, ha maga a “lánykolesz” (nevezzük így a diákközösséget) épülete tipikus, “régi” helyszín, de minden más, a kütyük, a közösségi alkalmazások és társaik abszolút maiak. De legalább kiderül, hogy működik-e még a régi formula. (Nos, ha működik is, akkor is csak úgy, hogy komédiaként tálalják.)

Pilot-mustra: Scream Queens – 1×01 (+1×02)

Persze nem marad kihasználatlanul a flashback ziccer sem, hiszen olykor vissza fogunk ugrani 1995-be, hogy lássuk, akkor mi történt, ami katalizálhatja a 2015-ös eseményeket, szóval a régimódiság így végképp helyet követel magának.

Összességében, mint az első bekezdésben írtam, a Scream Queens pilotja, hiába volt nagyon élvezetes (nem tudtam nem vigyorogni végig), mégis csalódást okozott, mert úgy éreztem, hogy egyrészt kihasználatlanul maradtak bizonyos lehetőségek, másrészt pedig a komédia nekem csak addig működött, amíg nem tolták túl túlzottan. Amikor már bárgyúra, full kreténre váltott (a tweet elküldése…), akkor már én is a fejemet kényszerültem vakarni.

Pilot-mustra: Scream Queens – 1×01 (+1×02)

És a második résznél is ez utóbbi miatt nem tudtam élvezni mondjuk Niecy Nash beugrását biztonsági őrként, mert nekem ő már sok volt, ráadásul a cool jelenetekből is kevesebbet kaptunk, így alig tudták egyenesbe kihozni a mérleget. Jöhet tehát a folytatás, de csak az vágjon bele, aki tudja, hogy mire számíthat, mert különben lehet, hogy keserves csalódás fogja érni.


© winnie for Sorozatjunkie, 2015. | Permalink | No comment | Add to del.icio.us
Post tags:

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Tovább...