Pilot-mustra: Dead of Summer – 1×01

Ó, istenem, hol is kezdjem? Az a baj, hogy bármit is említenék pro vagy kontra a Freeform horrorsorozatáról (ami természetfölötti, és nem slasher, ezt a készítők már annyiszor elmondták, hogy azon is csodálkozom, hogy adtam neki esélyt), mindet el lehet intézni azzal, hogy “béna, mert klisé” vagy “azért klisé, mert így tisztelegnek a műfaj” előtt. De igazából nem mindegy, hogy valami véletlenül vagy direkt gyenge?

Már az alapszituáció is olyan, hogy az ember azt mondaná, hogy ezerszer látta, pedig… Oké, ki hány 80-as években játszódó nyári táboros horrorfilmet látott a Friday The 13th és a Sleepaway Camp-en kívül? Biztos volt, de az, hogy van egy műfaji alapvetés, még nem jelent semmit. Ellenben annak nyomdokain el lehet kezdeni lépdelni, hogy a nézők egyik fele ásítson, hogy “közhely, klisé, eztmárláttam”, a másik fele meg csápoljon, hogy mekkora fless, és fíling, miközben feltolulnak a régi emlékek.

DEAD OF SUMMER – 1×01 – 3,5/10

 Pilot-mustra: Dead of Summer – 1×01

Szóval megjósolhatatlan, hogy a nyári táborra előkészülő fiatal, tipikus karaktereket hozó felvigyázók fősztorija, és tipikus kiegészítő tevékenységeik (roasszarcú helyi lakos, jóképű rendőr, fürdőzés, gyanús zajok, látomások, fiúk lányokra mozdulása, tábortűz melletti rémtörténet, íjászpálya) kiben hogy fognak lecsapódni – ez a része számomra elfogadható volt, a külsőségek, a jelmezek, és a zene (a prüntyögős sejtelmes és a nem elcsépelt popdalokat használó soundtrack) megteremtettek egy hangulatot.

Az viszont tényleg elég hamar kiderült, hogy a természetfeletti aspektus lesz itt az úr. Van gyilkos is, gondolom, hiszen történt haláleset (nem slasher, szóval nem láttuk…) is, de rögtön az első, régmúltban játszódó jelenet (1, 2, 3, és: Tony Todd a zongoránál, fehérebb a…, ja, nem – de marha jó kezdés volt, csakis a színész miatt) a mitológiát akarja megalapozni, és innentől kezdve tudjuk, hogy az igazi főszereplő maga A Tábor.

Pilot-mustra: Dead of Summer – 1×01

Nem örültem, és a fenti pontszámban még a horrorok iránti elfogultságom is benne van, de a hallucinációk és a látomások innentől kezdve teljesen hidegen hagytak, a karakterek pedig tényleg csak annyiban voltak érdekesek, hogy 80-as évekbeli panelek jópofává tették őket. (De csak azért nem fogok lelkesedni, mert az írók szerint nagyon izgalmas feltérképezni egy, abban az időben a melegségét nyíltan vállaló srácot. Le a kalappal előtte, jófej is volt, de egy horrorban ilyesmitől csak az írók alélnak el, mert jó írni őt. De az elsőzés ilyenkor nem sokat ér.)

Mire vége lesz az első szezonnak (lezárt a sztori, antológiára kell számítani), addig persze a karakterek is sokkal érdekesebbek lesznek, mert a Lost-on is dolgozó, a Once Upon a Time-ot pedig készítő Eddie Kitsis és Adam Horowitz ezt a sorozatot is flashback-es szerkezetűnek álmodta meg, vagyis minden részben egy karakter háttérsztorija meg fogja szakítani a táborozás menetét – a pilotban például még a sikítva menekülés közben is volt visszaemlékezés (taps!).

Pilot-mustra: Dead of Summer – 1×01

De a Lost nem a szerkezettől volt jó, hanem a körítéstől és a flashback-ek minőségétől. Az 1×01-ben a főhős kapott 4-5 jelenetet, amik a semmit alapozták, hogy a legvégére kiderüljön egyetlen egy dolog a múltjából, egy trauma, ami nyomja a lelkét. Lehet, hogy ez a “mindenkinek van valami rejtegetnivalója”-felállás papíron izgalmasnak tűnt, de hiszem, hogy az x perc flashback nála nem adott többet, mintha elmondták volna két mondatban, hogy mi történt.

Ha csak ezekre a személyes titkokra fognak építeni, akkor nagyon lutri lesz a sorozat – nyilván, ha üt a flashback-sztori, az fel tud javítani egy részt. De így a pilot, aminél tényleg mindent bele kellett volna adniuk, csak langyosvíz volt, komolyabb konfliktusok nélkül. Volt ugyan veszélyhelyzet, de elég feszültségmentes, nyilván egy pár perces karakter sorsa nem fog izgatni minket. A végén bedobott meglepetésnek szánt pár infómorzsa meg…, nos nem volt nagy volumenű, amolyan “ezt is feljegyeztük” vagy “jé”-kategóriás.

Pilot-mustra: Dead of Summer – 1×01

Megjegyzem, kijött a pilotból egy proper verzió is, ami valamiért tartalmazza a stáblista elé benyomott rövidke színfalak mögötti felvételeket és a készítők interjúit, amiben elmagyaráznak nekünk pár dolgot. Mondanám erre, hogy azért, mert hülyének néznek, de ez jól jött, mert tényleg hülye voltam, mert nem vágtam le az első másodpercben az üres székeket és a tóban lévő “tartalmat”, vagy hogy tényleg azért nyúlkáltak a kezek, mert…, szóval Amy traumája miatt?

De mindegy, akkor sem az én saram, hogy az ilyesmiket nem fogom fel, legyen a készítők hibája, mert nem tudták jól átadni ezzel a pilottal azt, amit akartak. És ez majd minden aspektusára jellemző volt az első résznek. Olykor érezni a szándékot, illetve az ambíciót, de a megvalósítás nélkülözte azokat az elemeket, amik elengedhetetlenek egy horrorhoz. A hallucinációk még elmentek, de a videókamerás kunsztok annyira pff-jellegű húzások voltak, hogy ilyesmire kár építeni. Pedig láttunk régebben horrorfilmeket, ahol a videós ijesztgetések és sejtetések zseniálisak voltak.

Pilot-mustra: Dead of Summer – 1×01

De mondom, lehet, hogy csak annyi kell, hogy az ember oda legyen a szellemes horrorokért, ami nálam inkább megtűrt műfaj, de az Insidious meg a The Conjuring sikerét elnézve nem lep meg, hogy ezt az utat választották.


© winnie for Sorozatjunkie, 2016. | Permalink | 3 comments | Add to del.icio.us
Post tags:

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Tovább...