Zoo: kezdett a 2. évad

And right now, there’s only one person that matters. Janos Kovacs.

A Zoo-ra ez jellemző: szegények, amikor nem akarnak poénkodni, akkor is viccesek. El sem tudom képzelni, hogy ha The Walking Dead-népszerűségű lenne a sorozat, akkor milyen kommentek születnének a heti epizódkritikákhoz.

Persze a sorozat (korábbi írások: pilotkritika, 3 rész utáni, évadkritika) nem akar többnek látszani, mint ami, ezt kéne nyári popcornként emlegetni, bár nehéz lájtosnak nevezni, hiszen, mint kiderült az évadnyitóban, mostantól ebben a sorozatban is az emberiség sorsa a kérdés. Minek is cicózni, már a második szezonra be kell dobni olyasmit, ami nem lehet überelni a későbbiekben. Vagy…?

Zoo: kezdett a 2. évad

Az állatokat az első évadban megvadító, intelligenssé tevő és az emberek ellen fordító vírus ugyanis mutálódott, így az ellenszert a hajukra kenhetik hőseink – főleg, hogy most már emberek is fertőződnek, így akár a tudjátokmelyik nyári sorozat előzményének is simán elmehetne. És éppen ez az az aspektusa a sorozatnak, ami miatt eleve hatalmas hátrányból indult: nem vagyok oda a görcsmutánsokért…

Akkor meg mi marad? Ez nem az a sorozat, amit a karakterekért lehet nézni, a 2. évad elején senkiről sem tudtam volna semmi tulajdonságot felidézni, csak azt, hogy ki szerelmes kibe, és hogy a francia csak idegesítően tudálékos. Azonban míg akkor Chloe még inkább aranyos volt, ahogy pattogott, most már kifejezetten zavaróan csinálta.

Zoo: kezdett a 2. évad

Melléjük még bejött egy állandó díszlet (egy CGI repülő!, szóval lesz itt még világjárás) és két új állandó szereplő is, két külön szálon, mert mostanság minden műfajban egyszerűbb két külön sorozatot futtatni egymás. Ez a mesterséges szétválasztása a karaktereknek sincs nagyon ínyemre, ugrálhattunk az argentin dzsungel és a kanadai havas tundra között – szerencsére Jamie csak rágcsálókkal találkozott, nem pumával, és nem maradt egyedül részeken át.

Ahhoz, hogy a két szálat racionalizálni tudják a készítők, rögtön két sztorit kell izgalmasra és érdekesre írniuk, de már itt elbuktak, mert amikor Jamie-re kapcsoltak (már megint…), akkor vagy azt láttuk, hogy belelépett valamit, vagy azt, hogy inni próbált, vagy azt, hogy talált egy járművet. Nyilván valahol el kell kezdeni a történetmesélést, de ilyen szerkezet mellett nem csodálkozom, hogy a második órára megroggyant a kezdő rész nézettsége.

Zoo: kezdett a 2. évad

Ha az ember túlteszi magát a kezdő 15 perc zséfilmes zagyvaságán és kapkodásán, amit szálelvarrás és béna cliffhanger-feloldás címén odagányoltak a készítők, akkor a dupla premier maradék egy órája már lehet, hogy volt közepes, de csak akkor, ha az ember tényleg kikapcsolja magát és helyén kezeli a sorozatot. (Az írók nem ezt teszik, olyan momentumok náluk a csúcspontok, amik vállrándítással is elintézhetőek.)

Én úgy vagyok vele, hogy a felvett irány (a tét a világ) csalódás, nem nagyon érzem, hogy sok újat tudnának mutatni ebben a témában 10-12 rész alatt, inkább csak tessék-lássék történetszövést lehet elvárni a sorozattal, meg némi ijesztgetést. Ha mindez feszültségkeltéssel is párosulna, ha komolyabb lenne a _valós_ tét (van értelme Jackson-t féltenünk?), ha nem tudnánk, hogy a csipet csapat mindent megold, akkor talán nézős maradna a Zoo, de félek, így nem lesz az nálam.

Zoo: kezdett a 2. évad

(Megjegyzem az “eldeformálódott magyar fekszik”-jelenetről eleve a The Usual Suspect, vagyis a Közönséges bűnözők jutott eszembe, hogy szinte vártam, hogy Janos Kovacs elkezd hablatyolni arról, hogy látta az ördögöt. És erre pár perccel később ördögként emlegették őt. Kész voltam.)


© winnie for Sorozatjunkie, 2016. | Permalink | No comment | Add to del.icio.us
Post tags:

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Tovább...