A hét dumája és a “Mindent azonnal!”-trend

She’s a big proponent of pushing story forward. We’ll be in the writers’ room on Scandal and say, ‘We’ll do it in episode 10,’ and she’ll say, ‘Do it in two!’ That’s something I’ve taken to heart and implemented on this show… It’s writing without fear of thinking about what comes next.
/Jenna Bans, a The Family készítője Shonda Rhimes-ról/

A lényege a fenti idézetbe, hogy Shonda Rhimes mindig is azt vallotta, hogy ha van valami komolyabb, sztorival kapcsolatos nagy ötlete az íróknak, amit mondjuk a 10. részig tartogatni szeretnének, akkor azt inkább lőjék már el az 1×02-ben. És, hogy ez a rhimes-i elv, hogy úgy kell írni sorozatot, hogy nem kell azon stresszelni, hogy mi lesz a folytatásban. Majd lesz valami.

Ezt egyébként minden sorozatkészítő vallja, minden író szereti zsákutcába írni magát, hogy azon agyaljon, hogy kerüljön ki onnan, ez a szakmában a legjobb kihívás, amikor egy írószoba mondjuk egy napot tölt el azzal, hogy egy bizonyos szituáció megoldásán agyal, s végül előáll a megoldással – elég csak a Breaking Bad-re és a mágnesekre gondolni.

A lényeg, hogy az író számára mindig az adott történések számítanak fontosnak, nem pedig az, hogy mi lesz azután.

A fenti idézet pedig azért jutott eszembe, mert manapság azt veszem észre, hogy bizonyos, az alapsztoriban hosszabb távúnak tűnő rejtélyeket manapság a készítők mintha versenyszerűen tök hamar megoldanának. És nem feltétlenül azért, amiért pár éve sok átívelő sorozat megbukott, miszerint mindig válaszokat és válaszokat akarnak, mert azt hitték, hogy a nézőknek az kell.

Ott a Blindspot, aminek kábé a harmadik részére “kiderítették”, hogy ki az ismeretlen nő (pedig nem lett volna meglepő, ha finálés a megoldás), ott a Second Chance, aminek az 5. része körül kiderül az egyik szereplő számára, hogy a két főhős apja és fia (affene hitte volna, azt hittem, ez lesz az egyik fontos főszál), vagy a fent említett The Family is, ahol ugyancsak az 5. részben megtudják, hogy az eltűnt gyerek az-e, akinek mondja magát. A The Catch – 1×09-ben pedig 20 perc alatt több résznyi csikicsukit lőttek el.

És szerintem még sorolhatnám a példákat, ezek csak a legfrissebbek. Mintha a készítők nem akarnának rugózással, huzavonával tölteni részeket, inkább kitalálnak egy sztorit, és menten fel is dolgozzák azt. Kérdés, hogy ez mennyire szerencsés. Nem lehet, hogy ez visszafele sül el? Érvelhetnék a Scandal-lel, aminek idén ritka nagyot zuhant a nézettsége, de nem biztos, hogy jó példa lenne, hiszen gondolom, évek óta csinálják ezt, 2015/16-ben sem változhatott annyira meg a helyzet.

Nem tudom, ti hogy látjátok, egyáltalán mennyire figyeltetek fel erre a jelenségre, de ki akartam írni magamból.


© winnie for Sorozatjunkie, 2016. | Permalink | No comment | Add to del.icio.us
Post tags:

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Tovább...