Damien – Véget ért a sorozat

Nagyon éhezik a tévés piac egy jó Antikrisztus alapötletre. Glenn Mazzara az utánozhatatlan The Shield, és az általam elmarasztalt The Walking Dead után döntött úgy, hogy az az A&E-vel társulva képernyőre dobja az Omen filmek kvázi folytatását. A sztori csavarja szerint, csak az első filmet vegyük alapul, ugyanis a folytatásra nem építkezik – amit senki se bánjon, mert ez így egy okos meglátásnak írható fel Glenn pozitív megmozdulásainak listájára. Nyilván ismét elétek terjeszthetem a koncepció réteg mivoltát, mivel sok embert hidegen hagy az Ördög jelenléte, ám írónk próbálta a lehető legsokszínűbben elénk tárni az Apokalipszis érkezését.

Mindez sikerült is neki, olyannyira, hogy sajnos a kaszáját az idény fájó döntéseként éltem meg. Ezúton szeretnék búcsúzni tőle!

Damien – Véget ért a sorozat

Az elején cseppet se hittem, akarom írni, inkább kételkedtem a készítőkben. Az ötlet maga olyan, amit nehézkes elhúzni akár 10 részen keresztül. Nekik mégis sikerült. Az évad felénél persze felütötte fejét az altatás, azonban az utolsó 3-4 részben kárpótoltak mindenért. A Damien legnagyobb húzása, hogy mertek játszani a gyilkosságokkal. Már a pilotnál elvesztünk egy olyan karaktert, akit főszereplőnek gondolnánk; aztán egy mellékszereplőt a helyére léptetnek. Ezzel a húzással már lehet azért bizakodni. Az etap teljességében ügyeltek arra, hogy a gyilkosságokból ne legyen hiányunk. Egyesek kivitelezésük pedig oly sebészi pontosságú lett, amit többszöri tapsviharral ismertem el. Komolyan, ilyet még egyetlen egy kábeles sorozat se hozott ki belőlem.

Nehéz elfogulatlannak lennem, mert abszolút beszippantott az Ómen világa. Minden még fiatal, általános iskolás koromban kezdődött, amikor kivettük a videótékából a filmeket és félig csukott szemmel izgultuk végig az eseménysorozatokat, csakhogy elmondhassuk: ezt is megnéztük; mi nekem a horror, hát semmi! Akkor, amikor meghallottam a sorozatadoptáció érkezését teljesen feltöltődtem lelkiekben, mert ez tényleg nem az az ötlet, amitől a tévés világ visszhangzik minden szegmensben. A korrekt készítőbrigád és Bradley James pedig arról gondoskodott, hogy minden a helyén legyen. Mellébeszédet félretéve…

Damien – Véget ért a sorozat

Az alaphangulatot a sok latin ének, a templomokba illő érthetetlen imák és szónoklatok remekül megteremtik. Tökéletes izgalom fokozásként funkcionálnak, bár azt azért hozzáfűzném, hogy mindezt csak másolni kellett az az anyafilm-sorozatból, ahol kétségtelenül elsöprő sikerként volt jelen. Itt se történt másképp, bármelyik altatósabb résznek a színvonalát tovább tudták emelni, amit abszolút pozitív csalódásként éltem meg.

Beszélgessünk kicsit a megvalósításról. Volt bőven előélete a Damiennek. Alapvetően kútfőből ennyi kínt és szenvedést nehéz kisajtolni, amit az Antikrisztusra rá lehet húzni. Remek háttérsztorival látták el főhősünket, aki egy háborús fotóriport testesít meg. Megjárta a Poklot – többször kihangsúlyozzák, és valóban úgy kezelik a karakterét, aki ott járt. Kedvenc epizódom, amikor a kórházba ellátogat és egy veterán öngyilkosságát végig fotózza. Lényegében ez a hivatása, a kínt és a szenvedést eljuttatni az olvasókhoz. Ez utóbbit az átívelő történettel remekül összekapcsolják, utalva arra, hogy milyen véletlen egybeesés az, hogy az Ördög maga a kínok között tűnt fel. Mint ha jelenléte okozta volna a sok vért és szenvedést. Az utolsó részekben ezt a teóriát tálalják fel az írók – és rögvest a fejünkhöz csaphatunk, mert valahol igaz a meglátás.

Damien – Véget ért a sorozat

Rengeteg szimbólummal dolgoztak. A 666 volt az, amivel a legkevésbé sikerült megérinteniük. Más a helyzet a kutyákkal; a rejtélyes öregnővel, aki feltűnik minden fotóján; vagy a varjakkal, ami a halál egyfajta mintaállata. A trükkmesterek se okoztak szerencsére fejfájdalmat. Mondhatni bravúroztak az egész évad során a számtalan jobbnál jobb megoldással. Azt azért hozzátenném, hogy a rendezésen és az operatőrökön múlt a képi világ 90%-a. Hányszor belénk rakták a félelmet a furábbnál furább kameraállásokkal? – Mindezekkel azt az érzetet akarták belénk sulykolni, mint ha az adott szereplőt valaki a távolból figyelné. Sikerült 20-ból 19 esetben mindig. Egyszerűen nehéz rosszat írni munkájukról. Ha pedig már a képi világról ennyi szó esett… hitelessé tették a főszereplőt, mert a fotói, amit láthatunk és a sorozat nem áll szöges ellentétben. Mindkettőre a profizmust tudnám felhozni jelzőül.

Külön köszönet a gondos címválasztásnak. Sokszor hallható volt a részekben a Beast, mint Fenevad jelző. Sokkal jobban hangzik a Damien. Ez egy aprócska, számomra fontos – ám alapvetően semmit se befolyásoló – döntésként könyvelődött el.

A sorozat egyetlen negatívuma az átívelő történet hullámzása. Sokszor megjárta a poklot, ám mindenesetben sikerült talpra állnia. Az évad felénél éreztem azt, hogy a készítőkben egyfajta bizonytalanság uralkodik. Ők mélyen terveztek a 2. évaddal, ezért jónak tűnő ötleteiket elraktározták későbbre, ám ezzel sokat ártottak. Főleg így, hogy kiderült, mégsem lesz folytatása az Ördög-sztorijának. Az évadfináléban azonban jött a kárpótlás. Nem csak a rész elején nyűgöztek le, de a rész végére is bedobtak egy olyan csavart, amivel abszolút felejtetésre bírtak. Túl jól ért véget, hogy csak ennyit kapjuk. A zárójelenet viszont külön öröm és a legnagyobb betűs KÖSZÖNET, hiszen úgy ért fejeződött be, mint bármelyik film: a jó küzd, a gonosz behozhatatlan előnyre tesz szert. Ez nem spoiler, hiszen lehetett vele számolni. Tudat alatt így is tettem.

Damien – Véget ért a sorozat

Nyilván a végső pontszámnál kicsit elszaladt a ló. Egyáltalán nem tartom túlzásnak, mert az egy hónapos darám alatt olyan élményeket hozott, amire éheznie kellene a tévés szakmának. Szerencsére a kábeles részleg meghallotta a segítségkérését, és hozzák az utánpótlást. Az AMC a Preacher-rel, a Cinemax az Outcast-tal, míg a Fox majd az Ördögűző sorozatadoptációjával szeretné elhódítani a Damien nézőit.

Tovább...