Star Trek-mozifilmek 7-10.: a The Next Generation szereplőivel – írta Eloise

A hatodik Star Trek-mozifilm volt az utolsó, melyben az eredeti sorozat szereplői voltak jelen. 1994-től már az akkor befejeződő Star Trek: The Next Generation karaktereinek kalandjaiba kapcsolódhattunk be a moziban. A filmek hangvétele is némileg változott. Több lett az akció és nagyobb hangsúlyt fektettek a látványvilágra.

Star Trek-mozifilmek 7-10.: a The Next Generation szereplőivel – írta Eloise

A hetedik Star Trek film (1994 – Star Trek: Generations) egyfajta híd próbált lenni a két Star Trek generáció között, ezért viszonylag komoly szerepet kapott James T. Kirk, a korábbi kapitány. A két korszak közötti időkülönbséget, viszont át kellett valahogy hidalni és így jött létre a Nexus, ami egyfajta álomvilágként írható le leginkább.

A film eleje tele van humorral és izgalommal, a felétől viszont már szinte csak arról szól, hogy Kirk kapitány azon dilemmázik, hogy menjen, vagy maradjon a Nexusban. Ez iszonyatosan megtöri a film lendületét, és eléggé unalmas is ez a vívódás.

Star Trek-mozifilmek 7-10.: a The Next Generation szereplőivel – írta Eloise

A Generations másik központi témája, hogy Data úgy dönt, hogy behelyezi az érzelem chipjét. Természetesen az újonnan megtapasztalt érzelmeknek negatív és pozitív hatása is van, amit Brent Spiner zseniálisan ábrázolt. Meg kell még említenem Malcolm McDowellt, aki kiválóan alakította, a kissé megőrült Sorant, a film gonoszát.

Sajnos a legénység legtöbb tagja nem sok szerephez jutott ebben a filmben, amit nagyon sajnáltam. Talán Kirk kapitány dilemmáját lehetett volna egy kicsit rövidebbé tenni, és akkor a többi színésznek is jut némi játékidő. Összességében nem lett rossz a végeredmény, volt néhány emlékezetes pillanata, de nem tartozik a kedvenc Star Trek-filmjeim közé.

A következő film (1996 – Star Trek: First Contact) már teljesen elszakad az TOS-tól, és ez igazán jót tesz a színvonalának. Emellett ez az első Star Trek-mozi, melyet Jonathan Frakes, a sorozatban az első tisztet alakító színész rendez. A sorozat nyolc epizódját már rábízták korábban, és most bizonyíthatta, hogy egy mozifilmmel is elbír.

Star Trek-mozifilmek 7-10.: a The Next Generation szereplőivel – írta Eloise

Feltűnik újra a TNG legnagyobb gonosza,a borg, Alice Krige ismét a borgkirálynő bőrébe bújik. Kapunk némi időugrást is, hiszen a borg célja most az, hogy megváltoztassa a múltat, és ne jöjjön létre az első találkozás a vulkániak és a földiek között.

Feltűnik Zefram Cochran, a térhajtómű feltalálója is, akit James Cromwell személyesít meg. Emellett Alfre Woodardnak is jut egy kisebb mellékszerep. Már most több lehetőséget kaptak a sorozat szereplői, például Marina Sirtis (Troi tanácsadó) Zefram Cochran kikérdezése során, megmutathatta, hogy egy komikusabb jelenetben is helyt tud állni. Erre a sorozatban kevés lehetősége adódott.

Star Trek-mozifilmek 7-10.: a The Next Generation szereplőivel – írta Eloise

A folytatás (1998 – Star Trek: Insurrection) története némileg gyengébb volt, de még mindig izgalmas és vicces. A rendező személye nem változott, hangulatában kissé az első hat részt idézte, hiszen a témája az öregedés és az elmúlás volt. Hála F. Murray Abrahamnek kaptunk egy újabb remek Star Trek-gonoszt. Némi romantikával is fűszerezték az eseményeket, és végre megtörtént, amiért sokan szurkoltak a TNG-sorozat alatt. (Ja, és Riker első tiszt levágatta a szakállát, ami nagyon fura volt, hiszen a második évadtól nem láthattuk így.)

A The Next Generation utolsó filmjére (2002 – Star Trek: Nemesis) legtöbben a legrosszabbként hivatkoznak, s valóban nem sikerült túl jól. Több, a filmben szereplő színész azt mondta, hogy a forgatókönyvet olvasva nem gondolta, hogy ez lesz a végeredmény. Akkor mi lehetett a probléma? Szerintem, a legnagyobb gond az volt, hogy Jonathan Frakes helyett Stuart Baird foglalta el a rendezői széket, akinek igen kevés volt az ilyen jellegű tapasztalata, inkább vágóként szerzett ismertséget.

Star Trek-mozifilmek 7-10.: a The Next Generation szereplőivel – írta Eloise

Merőben más volt ez a film, mint a korábbiak, leginkább, mert nagyon sötétre sikeredett. A történet maga is az lett, a végkifejlet sem lett megnyugtató. A díszletek és a fények pedig még inkább fokozták a film szomorú hangulatát. Emellett a cselekmény eléggé vonatott lett.

A készítőknek sikerült rátalálniuk az akkor még kevésbé ismert Tom Hardyra, aki képes rendkívül hitelesen őrült gonoszokat megszemélyesíteni. Itt viszont mintha végig azt mondták volna neki, hogy fogja vissza magát. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy most másodjára újranézve már sokkal jobban tudtam értékelni. Lehet, hogy csak nagyon más lett, mint a többi epizód , és az embereknek túl nagy váltás volt a vidámabb és mozgalmasabb részek után.

A film „bukása” azt eredményezte, hogy hét évig nem is került bemutatásra újabb filmepizód a tizenegyedik pedig már egy új „világhoz” tartozott, a Star Trek-univerzum egészét kvázi rebootolták.


© vendegblogger for Sorozatjunkie, 2016. | Permalink | 2 comments | Add to del.icio.us
Post tags:

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Tovább...