Impastor: az 1. évad

Na, fogadjunk, hogy nem sokan jelölték a JAws-on a 20 perces kategóriában az Impastor-t! Pedig… (Nem láttam a szavazatokat, így fogalmam sincs, hogy… Ööö, várjunk csak, azért a jelöltlista élbolyát megkaptam, mindjárt nézem is: a Louie-val és a 2 Broke Girls-szel holtversenyben a 17. legtöbb jelölést kapta Michael Rosenbaum komédiája. A Community, a The Middle és a Transparent előtt – az nem is olyan rossz)

Anno nyáron az idénykezdés miatt nem sikerült írnom az Impastor zárásáról, pedig megérdemelte volna. Hogy miért, arról a pilotkritikában és egy évadközi írásban már értekeztünk, és igazából csak ismételni tudom magam, tényleg a nyár legjobb újonckomédiája volt. Ráadásul szemben más vicces sorozatokkal, remekül darálható az átívelő bűnügyi sztorinak (és a cliffhanger-öknek) köszönhetően. Hátha még valaki ad esélyt neki a 2. szezonig.

Impastor: az 1. évad

Ha a “felvesszük a falu frissen érkezett tisztségviselőjének személyazonosságát”-sztori a Banshee-ra hajaz (csak itt a főhős nem seriff, hanem meleg pap lesz), akkor a botcsinálta bűnözős, olykor idiótára vett megközelítés a 2 Wrong Mans-re vagy a Big Time in Hollywood, FL-re, de ezekkel a címkékkel felesleges dobálózni, mert az Impastor hangvétele elég sajátos, könnyen felismerhető lett.

És annak ellenére, hogy az az ember érzése, hogy kissé esetlegesen van összerakva, olykor döcög a tempója, vagy kissé megalapozatlanok a húzásai, a humor sokszínűsége (olykor nagy finom, árnyalt, máskor simán bohózatba illően kommersz, megint máskor pedig totálisan elvetik a sulykot) mindvégig frissen tartja.

Impastor: az 1. évad

A tempós vicceskedés mellé pedig jópofa állandó karakterek is társulnak, akik idővel kellemes melléksztorikat is kapnak, és még a jellemük sem szitkomos szinte fixre belőtt – még a karót nyelt figura is megmutatja a másik oldalát, mint ahogy a légynek sem ártó asszisztensből is kitör alkalomadtán a vadállat.

Oké, a visszatérő, a bűnügyi szálat előre lendítő karakterek már közel sem ennyire viccesek és emlékezetesek (mondjuk zömében nem is maradnak sokáig életben…), viszont rájuk is szükség van, mert az Impastor azon kevés komédiák közé tartozik, melyeket a történetük miatt is lehet nézni, az átívelő, hol a bűnözők, hol a hatóság elől menekülős szál elég hangsúlyosan jelen van, és a főhősre nézve igencsak jellemépítő, illetve -alakító hatással bír.

Impastor: az 1. évad

Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy bár olykor elvetemült a sorozat, és mégiscsak egy bűnöző a főszereplője, a tét pedig végülis élet-halál, az összkép teljesen feelgood lett. Hátradől az ember és vigyorog a szereplőkön, főleg a főhősön. És maximum akkor húzza a száját, amikor nem organikusan jön egy poén, hanem azért, mert már egy ideje nem volt nevetés, és a készítők muszájból betolnak valami hülyeséget.


© winnie for Sorozatjunkie, 2016. | Permalink | 8 comments | Add to del.icio.us
Post tags:

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Tovább...