SEAL Team – Ez volt az 1. évad

Csak egy kísérletnek indult a SEAL Team, hogy nézzek valamit a holtidőmben, viszont arra koránt sem gondoltam, hogy a tavalyi újoncok közül nagykedvencé érik be. Így a Manifest után már biztosan tudom, hogyha drámát akarok nézni, akkor a kevesbé hangzatos címek jobb döntésnek bizonyulnak. Tényleg, semmi kritériumom vagy elvárásom nem volt felé, hozta is a nem várt meglepetést a CBS katonai sorozata. Aki a The Unit-ot kedvelte a kétezres évek elejéről, az bátran csapjon le rá, de mielőtt a mélyébe vágnék, adnék némi alapozást, mit képzeljetek magatok elé, mitől lett átlagosból egy jó dráma.

SEAL Team – Ez volt az 1. évad

A sztorit szerencsére nem kell túlragoznom, mert két szálon fut a cselekmény úgy az 1×07-es rész környékéig. Van a Bravo-csapat, aki ­– többségében – a Közel-Keleten és Afrikában hajtanak végre kormány által elrendelt bevetéseket, tisztogatásokat. Elit egység révén nincs helye a hibának, kapjuk is a precíz kivitelezést, amit megkövetel a néző és a haza. A másik vonalon az éppen aktuális újonc kiképzést követhetjük figyelemmel, azon belül is Clay Spencer-ét, akinek azért sincs könnyű életé, mert egy híres katona sarja, aki manapság publikálásaival és előadásaival tartja csillogás alatt neve hírnevét. Ha pedig ennyi nem lenne elég, a háttérben kapni fogunk családi szálakat, csak hogy tudjuk: kiért ki izgul, ha mi nem tennénk.

Az első évad három szerkezetre osztható. Az első tart nagyjából a 7. részig. A fentebb említettet szálak dominálnak. Itt a heti misszióknak nincs nagy létjogosultsága, mármint nem kapcsolódnak az átívelő történethez egyáltalán. Ezt követően érkezik a második szekciót, ami az évad feléig tart kb. Ekkor csatlakozik az egyik újonc a Bravo-csapathoz, hogy meglegyen a 6 fő, ugyanis a pilot küldetése során az egyik csapattagot elvesztik, akit pótolni kell. Ez idő alatt már az írók hangoltatnak minket arra, ami meghozza bárki kedvét a SEAL Team darálásához, azaz egy több hónapon át tartó idegen országban zajló kirendelésre, amire egy bitangjó átívelő szálat szőnek. Nagyjából 1×13-tól kell ezzel számolni, illetve arra, hogy a heti ügyeket miként lehet úgy tálalni, hogy az a legfogyaszthatóbb legyen bárki számára.

SEAL Team – Ez volt az 1. évad

Mielőtt még felkapnátok a fejeteket, hogy ez a hülye épp elspoilerezi a történetet, megálljt kell parancsolnom a tévhitnek. Csak rébuszokban beszélek, szóval, ha csak pár részt is láttál, akkor sem fogod összerakni a dolgokat. Azt viszont spoiler lesz, hogy a heti ügyek kapcsolódni fognak valamilyen módon az átívelő szálhoz. Számoljatok csak szépen, az annyit is jelentene, hogy nagyjából 8-10 részen keresztül olyan helyi kiküldetéseket kap a csapat, aminek végkimenetele építőjellegű, azaz hozzáad ahhoz a bizonyos harmadik szerkezethez. Ez pedig roppant jó! Innentől nem volt kérdéses, hogy napi 2 részre növeljem a dózis mértékem a SEAL Team esetében, mert így kell 2018-ban katonai témában érvényesülni. Wáó!

A pozitívumoknál maradva muszáj kihangsúlyoznom, hogy a küldetések kivitelezésébe, nézők felé tálalásába egyszerűen nehéz belekötni. Egyrészt azért, mert sok alapom nincs; csak a The Unit, de annak emlékei is már megkopóban. (Az volt nálam az etalon!) Másrészt, annyi féle jó húzást dobnak bele, amivel tényleg elhitetik velünk, hogy ez az egység akár valós is lehet. Szakszerűen használják, hordják a fegyvereket. Látszik a ruházatukon a teher, amit a felszerelés alapoz meg. Vagy más szemszögből nézve… többször van az, hogy éjszaka mennek küldetésre, ilyenkor éjjellátót alkalmaznak, aminek a képe zöld, a néző is így követheti nyomon az eseményeket. Vagy pl.: ott van egy olyan epizód, amikor begyakorolják az adott küldetés lebonyolítását, majd a végén a felsőbb vezetés lefújja az egészet. Katonai, mármint bevetési oldalról rendben volt minden, nem nagyon találni fogópontot. És akkor még nem említettem a drónos felvételeket, a helikopteres utazásokat, vagy amikor egy arab faluban tűnnek fel a helyik járműben és így tovább…

SEAL Team – Ez volt az 1. évad

A gyenge pontoknál egyedül a karakterek fejlődését tudnám kihangsúlyozni. A Bravo egység vezetőjével, Jason Hayes-szel; az újoncként csatlakozott Clay-jel és az egyetlen fekete taggal, Ray Perry-vel foglalkoznak a legtöbbet. Magánéleti vonalon nekik is adják a legtöbb érvényesülést. Mindhárom kap szerelmi életsíkot, hiszen előbbi kétgyerekes apuka, középső apuka jelölt, míg utóbbi frissen barátnőzött újonc. Szerencsére akkora mértékben nem erőltetik ránk ezt a háttér gányt, de azért építenek ide is átívelő történeteket, amik kimondottak az adott karakterekhez kapcsolódnak. Aztán, hogy ez jó-e nekünk, azt mindenki mérlegelje. A legviccesebb és legszórakoztatóbb figurát pedig A.J. Buckley formálja meg Sonny Quinn személyében. Roppant jól eltalálták a csávót. Néha hirtelen haragú, néha tiszta, de fejben többségében ott van és a beszólásai után lehet jókat mosolyogni, akár még kacarászni is. Mellékszereplőként említeném meg, de azért annál több Jessica Paré, akinek a feladatköre nagyjából az, hogy a küldetések a leggördülékenyebben lefolyjanak. Ha egy női karaktert ki kell emelnem, őt mindenképp megtennék, mert piszok jól hozza azt, amit kell. Jó, nincs sok riválisa, de ezt az írók is érezték akkor, mikor teszt jelleggel az egységbe egy női tagot próbáltak beépíteni – kevés sikerrel.

Ha vendégvonalról kell kiemelnem színészt, akkor egyszerű az életem, mert Jackson White-nak simán odaadom a saját díjamat alakítása címén, mert amit Medders-ként letett az asztalra, az több mint parádés volt. Ő lesz az a csóka, aki keményen megmondja a frankót Jason-nek, amikor épp gyengébb pillanatában van az egyik küldetés során. (Hadd ne lőjem le a poént!)

Említettem, hogy a csapat 6 tagból áll, akik közül istenigazából csak négyet ismerhetünk meg. Simán hibának rónám fel, mert az a két főkarakter, akik az egységben helyet kapnak és nem kerültek még megemlítésre a kritikában nagyjából annyira ismeretlenek számomra, mint hirtelenjében a nevük felidézése. Az egyik a kutyás pasa, a másik meg… hát hozzá nem nagyon tudok jelzőt társítani. Ez szerintem hiba az írók részéről. Mármint az, hogy a bombakereső kutya képe előbb ugrik be, mint az ő arcuk. Apropó, kutyus! Nagyon jó húzás volt behozni egy olyan állatot is, ami hozzá tud tenni a légkörhöz. Szintén behúznám plusz pontnak azt, hogy többször láthatjuk, mint néhány főszereplő családtagját.

SEAL Team – Ez volt az 1. évad

Kétség nem férhet ahhoz a tényhez, hogy nagyon jó díszletekkel dolgoztak, illetve a helyszín választások első osztályúak. Bekajáltatták velem, hogy ezek a fiúk valóban katonák, akik hivatásuk legjobbjaiként vannak számon tartva. Sőt, hozták is a srácokat olyan helyzetbe, ahol elkezdünk értük szorítani, annyira kiszolgáltatott helyzetbe hozzák őket. Pl.: lesz egy olyan epizód, melyben túszcserét bonyolítanak le egy szélsőséges terepen. Nah, az azért elég levegő elszorítósra sikerült.

Az évadzáróra hívnám még fel a figyelmet, mert talán egy olyan csavart kapunk, amivel nem számolnánk. Félóra alatt végeznek a rész mondanivalójával, a maradék 10-ben pedig megágyaznak a második évadnak. Nincs a végén nagy cliffhanger, amitől hanyadt vágnánk magunk, de ez pont azért lesz jó, mert simán jöhetnek az új nézők a folytatásra.

Szerkezetét tekintve jól épített etapot kaptunk. Tetszett az átívelő szálaknak az egymásba fonódása. Negatívumnak tényleg csak azt tudnám felróni, hogy a karakterekre jobban odafigyelhetnének, mert az elég gáz, hogy a főbbek közül kettőhöz közöm sincs. Aki szereti a katonai témára épülő drámákat, annak bátran ajánlom; de azoknak is, akik kicsit ódzkodnak tőle, mert jó mintapélda lesz. Bevallom, azért nem hittem volna, hogy majd pont a CBS lep meg ennyire. Most kellemesen csalódtam, lehet a SWAT-nak is kellene esélyt adnom, még is csak egyszerre kérték őket vissza tavasszal a 2018/19-es idényre.

Tovább...