Túl sok tévé?

(Akit nem érdekel a szöveg, annak legalul az utolsó 2-3 bekezdés kíséretében ott a lényegi kérdés, ami manapság meghatározhatja a junkie életét, illetve belövi, hogy ki milyen szintű addikt.)

Annak idején, 1996-ban, amikor az egyetem miatt felkerültem Budapestre, sokkolt, hogy hány mozi van (akkor volt vagy 40) és azokban milyen sok filmet lehet megnézni. Korábban is jártam moziba, de ekkor indult be a filmőrületem, minden premiert látni akartam, és egy csomó klasszikust is néztem, és akkor még ott voltak a filmfesztiválok (Titanic!) és egyes nemzetek filmnapjai.

Ez persze sokszor heti 5-6 új filmet jelentett, de már akkor felfedeztem a darálást, és tudtam, hogy ha jól taktikázik az ember, és jók a transzferlehetőségei, akkor egy nap moziban akár 6 különböző filmet is le lehet tudni, ki lehet pipálni (igen, ez az a fogalomkör, amit a sorozatos darálásban sem szeretek), de 5-öt biztosan.

Kompletista voltam, mindent meg akartam nézni, aminek nyilván az iskola és az anyagi lehetőségek is valamilyen korlátot szabtak, de volt olyan évem, amikor a talán évi 200 mozis premierből csak öt maradt ki, de több évet is csak tíz mínusszal zártam.

Nyilván sok dudvát és közepes filmet is láttam, de rengeteg olyan alapvetést és zseniális filmet fedeztem fel, amit lehet, hogy egyébként sosem láttam volna, amikről sajnáltam volna, ha lemaradok: például ezt (ennek még sorozatos címe is van – épp tegnap pakolgattam a DVD-ket, amikor előkerült). Vagy ezt. Meg ezt. Meg még több tucatnyit.

Manapság egyre kevesebb filmet nézek, egyre kisebbeket merítek, és nyilván egyre kevesebb eszméletlen jó cuccot találok, mert csak az talál, aki igazán keres. Cserébe az elmúlt x évben sikerült rengeteg sorozatos alapvetést találnom, sok olyan alig ismert szériát, amiket, ha csak random kritikákra és szóbeszédre figyelek, sosem találtam volna meg.

Egy ideig minden szép volt és jó, hiszen évi pár tucat, majd idővel 100-150 új sorozat jött rengeteg rejtett kinccsel. De ma…? Basszus. Már tavaly is 240 újonc volt, vagyis minden hétköznapra jutott új sorozat, és ha valaki legalább 3 rész esélyt akar adni nekik, akkor…, nem is gondolok bele, nyilván lehetetlen mindent megnézni normális életvitel mellett. És a nem újonc sorozatok mellett.

Az idei év pedig még durvább, jelen állás szerint 312 újonc biztos, hogy volt/van/lesz, és pontosan tudom, hogy a többség magasról tesz az új sorozatokra és (nagyon helyesen) inkább a nagyobb hype-ra mozdul (naná, hiszen amit igazán istenítenek, annak híre át fog törni a zajon), de ettől függetlenül az ő véleményük is érdekelne, hogy mi ennek az oka?

(Tudjátok, tavaly megkérdeztük, hogy ki hány újoncot próbált be és bár voltak 100 fölöttiek is, 50 fölé csak 2% került, 67% pedig 10 alatt maradt – és erre a kérdésre a junkie-k válaszoltak.)

A kényelem, mondván van bőven nézős sorozat, és jobb (biztonságosabb) a megszokottat nézni, még ha nem is mindig zseniális. A ragaszkodás, miszerint nehezen kaszál az ember pár év után, és sok újdonságra nincs ideje? A kíváncsiság hiánya, hiszen nem mindenki felfedező típus? Vagy a lehetőség hiánya, ld. idő, felirat? Egyáltalán:

Zavar bármennyire is a tudat, miszerint több tucat olyan sorozat fut jelenleg, ami biztos, hogy nagy kedvenced lenne, de nem nézed?
Hogy kezeled ezt a ‘too much TV’ jelenséget?

Itt egy nyári grafikon, ami csak az amerikai sorozatokkal foglalkozik, de az újoncok mellett a jelenleg futók is benne vannak.

Túl sok tévé?


© winnie for Sorozatjunkie, 2015. | Permalink | 8 comments | Add to del.icio.us
Post tags:

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Tovább...