Lore: az 1. évad

Szeretjük (szeretjük?) az epizodikus antológiákat, mert valódi kritikát csak úgy lehet írni róluk, ha megnézzük az összes részt, vagy ha eleve epizódkritikákat posztolunk, mint a Heavy Metal vagy a Room 104 esetében. De igazából azoknak sincs sok értelme, hiszen attól, hogy az 1×04-et képtelen voltam végignézni, mást lehet, hogy le fog kötni, szóval inkább leírom, hogy mi is ez a sorozat, mert előzetesen nem nagyon tudtuk.

A Lore az Amazon Prime (itthon is elérhető) epizodikus horror-doku antológiája, aminek alapja Aaron Mahnke díjnyertes podcastje. Maga a sorozat tényeken, megtörtént eseteken alapul, a 34-47 perces epizódokban egy nagyobb témát járnak körbe, pár kisebb sztorit animációkkal vagy archív felvételekkel mutatnak be néhány percben – ezzekkel szakítják meg olykor a fő történetet, amit színészek játszanak el.

Lore: az 1. évad

Kezdjük ez utóbbival, mert van nekem egy gondom. Gondolom mindenki ismeri az epizodikus true crime dokusorozat műfaját (pl. az Investigation Discovery-n), amikben bűncselekményeket rekreálnak a résztvevők (vagy az őket alakító színészek) interjúi prezentálása mellett, így mutatva be egy-egy gyilkosságot vagy nyomozást. Ezek mindig érdekeltek, mert biztos tele vannak lenyűgöző sztorikkal, de sosem próbálkoztam be velük, mert úgy éreztem, hogy totális időrablás lenne a bámulásuk. Mint ahogy dokukönyveket meg bűnügyi rovatokat sem olvasok, inkább a fikció.

Nos, a Lore egy glorifikált true horror doku, hiszen valójában nem sokban különbözik a fentiektől (a részenként egy ismert színésztől (Holland Roden, Adam Goldberg, Robert Patrick, Colm Feore, Campbell Scott) eltekintve), mégis ledaráltam némi vívódás után, és ismét feltettem magamnak a kérdést, hogy ilyen alapon miért nem nézek true crime-ot? (És nem a színvonalas, szerializált dokukra gondolok, mint a The Jinx vagy a Making a Murderer.)

Lore: az 1. évad

Mahnke podcastje már évek óta fut, és a Lore egy-egy epizódja (amiket maga Mahnke narrál) kvázi megfilmesíti a 15-30 perces audio epizódokat, gondolom hasonló tartalommal – mint írtam, a fő sztori eljátszása mellett a kisebb történeteket változatos stílusú animációval prezentálva, és a tematizált részeket összefűzve egy konzisztens egésszé, kezdettel és véggel úgy, hogy közben az ismeretterjesztő jelleg domináljon.

Az 1×01 a halálos betegségek (konkréten a tüdővész) terjedéséről és gyógyításáról szól (1800-as évek, George Brown, New England), a következő részek sorban pedig a transzorbitális lobotómiáról (1940-es évek, Dr. Walter Freeman), az alakváltó lényekről (19. század, Írország, Bridget Cleary), a spritualizmusról (19. század, Eliakim Phelps tiszteletes), vérfarkasokról (16. század, Bedburg, Németország, Peter Stumpp) és végül egy babáról (20. század, Robert Gene Otto).

Lore: az 1. évad

Eléggé változatosak a témák, a pilot kvázi egy doku a halálról, annak mibenlétéről (amiből megtudtam, hogy régen nem volt könnyű eldönteni, ki halott, ezért volt olyan, hogy waiting mortuary), az 1×02 már konkrétan tudományos jellegű, és elég elborzasztó mai szemmel, ahogy a szemen keresztül az agyba “szöget kalapálnak” – olykor vizuálisan is kemény volt az első két rész némelyik snittje, de a valódi horrort inkább az emberi barbárság, a borzalmak valódisága szállította, az, hogy tudtuk, hogy ez megtörtént, vagy hittek benne, ha valami folklór az adott sztori alapja.

És a valós dolgok és a nézői ismeret anyag bővítésére való törekvés el is viszi a hátán a sorozatot, amire tényleg az volt részemről a legjobb jelző, hogy érdekes. Egyedül azt az amerikai szokást tudnám feledni, hogy az ír vagy a német származású karaktereket úgy prezentálják számunkra, hogy azok kőkemény akcentussal beszélik az angol nyelvet – előbbiek miatt kellett is a felirat (Holland Roden-t érdekes volt így hallani), utóbbiak inkább csak röhejesek voltak. (Adam Goldberg (az egy állat!) alakítása pedig egyenesen rettenetes volt.)

Lore: az 1. évad

Nem tudom, hogy a podcast hallgatóit lekötné-e, de annak ismerete nélkül korrekt, igaz, olykor valóban elborzasztó sorozat a Lore, főleg, ha az ember megszokja a stílusát. Mivel epizodikus antológia, ezért hit or miss-nek kéne lennie, de valójában nem éreztem, hogy a részek között nagy különbség lett volna, hiszen nem a sztori milyensége volt a lényeg, nem csavarokra volt kihegyezve (ettől még az 1×01 végén a felismerés érdekes volt, korábban ezt nem tudtam), hanem a valós komponensre.

A fentiek némileg ellentmondva azonban, hogy némi konkrét véleményt is belevigyek, azt kell mondanom, hogy az 1×04-et végig sem tudtam nézni, mert annyira hidegen hagyott a szeánszos fő sztori (a kisebbek Houdini-val és Doyle-lal okésak voltak), s bár az 1×05-öt lenyomtam, de az meg szörnyű volt, az egész mintha egy béna jelmezes dzsembori lett volna – mondjuk a nyilvános kivégzés történetének betoldása feldobta.

Lore: az 1. évad

A többivel nem volt gondom, az első után (6-7/10?) úgy döntöttem, dara lesz. De tippre az említett részek azért jöttek be kevésbé, mert nem érdekelt annyira a téma, a szellemesdi és a farkasemberkedés totálisan elcsépelt, lerágott csont, némi történelmi kapaszkodón kívül semmit nem adott.