Star Trek: Discovery: vége az 1. évad első felének

2018-ig várhatunk a maradék hat epizódra, de gond egy szál se, hiszen zsebben a második szezon.

Az első évad eddig könnyen csúszik, a Bryan Fuller távozásával showrunner-nek előlépett Aaron Harberts-Gretchen J. Berg páros (akik egyébként mostanra már elég összeszokottak, tekintve, hogy jó pár sorozaton dolgoztak együtt, és epizódjaikat mindig közösen írták) kifejezetten lazán veszi az akadályt. Nyilván el lehet merengeni azon, mi minden történhetett volna, ha Fullernek nem kell mennie, de ez persze már sosem derül ki.

Star Trek: Discovery: vége az 1. évad első felének

Rosszul szerencsére nem jártunk, számomra legalábbis az STD feliratkozott az egyre fogyatkozó azonnal megnézendő heti epizódos sorozatok táborába (na ja, az a fránya Netflix-modell…)

A dupla pilotban még csak kettőt ismerhettünk meg az állandónak kiemelt szereplők közül, mostanra viszont mindenki bemutatkozott, olyan is volt, aki csak 1×05-ben. Anno a kommentek között találkoztam olyan kijelentéssel, hogy jól lábon lőtték magukat a készítők azzal, hogy a dupla pilot kvázi előzménysztori volt, és hogy igazából a 3. epizód tekinthető elsőnek, de ebből a távlatból visszatekintve okos döntés volt.

Star Trek: Discovery: vége az 1. évad első felének

A Sonequa Martin-Green által alakított Michael Burnham ugyanis egy nem túl érdekes karakter. Biztos vagyok benne, hogy annak szánják, de igazából a cselekedetei azok, amik eladják, és nem a karizmája, azt ugyanis nem sikerült neki írni.

Nem arról van szó, hogy sótlan lenne, de igazából eléggé félrecsúszott ez a félig földi-félig vulkáni dolog – ami annak idején Spock esetében telitalálat volt, az itt most nem működik, és tippre leginkább azért nem, mert Spock inkább vulkáni viselkedést mutatott, Burnham viszont sokkal, sokkal érzelmesebb, így viszont pont azok az idegen jegyek szorulnak háttérbe, amelyek érdekessé tehetnék a figurát.

Star Trek: Discovery: vége az 1. évad első felének

És így bizony kellett neki az a plusz két rész előny a többiekkel szemben, mert mind Lorca kapitány (a folyton bitang jó Jason Isaacs, akinek az utóbbi időben nem volt túl nagy szerencséje a rá építő hollywoodi sorozatokkal, ld. még Awake, Dig), mind Stamets hadnagy (a közelmúltban óriási lavinát elindító Anthony Rapp) sokkal érdekesebbek. Sőt, még a minimális játékidőt kapó Tilly kadét (Mary Wiseman) is.

A pálmát viszont egyértelműen Saru viszi: Doug Jones nagyjából a hangjával lejátssza a fél gárdát a képernyőről. Belőle sokkal több is elférne, de nyilván oda fognak rá figyelni, hogy ne halványítsa el a főszereplőt.

Star Trek: Discovery: vége az 1. évad első felének

Azért viszont mindenképp jár a dicséret, ahogy Burnham-et folyamatosan játékban tudják tartani, mint főszereplő. Az elején még kételkedtem benne, tekintve, hogy a Star Trek-sorozatok mindig is a kapitányokról, vezetőkről és az általuk meghozott nehéz döntésekről szóltak (nyilván nagy vonalakban, nem vitatva a többi karakter érdemeit vagy jelentőségét). És naná, hogy ők hozzák a nehéz döntéseket, hiszen ők a főnökök, és ezzel a kör a végéhez is ért.

Ehhez képest szépen lavíroznak az írók, ahogy részről részre megoldják, nehogy Lorca rátelepedjen a sorozatra, bár némileg bunkón hadd jegyezzem meg: én nem bánnám, mivel végre kaptunk egy erkölcsileg nem kicsit megkérdőjelezhető, a szabályoknak, ha úgy tartja kedve, nagy ívben betartó, titkokkal teli, kiegyensúlyozatlan vezetőt. Erre most először nem ő a főhős…

Star Trek: Discovery: vége az 1. évad első felének

Az eddig látott sztorik teljesen rendben vannak, bár ehhez hozzá kell tennem, hogy a klingonok, mint főellenség, egyelőre nem működnek túl jól. Leginkább azért nem, mert idegesítőek és faék egyszerűségűek.

Biztos vagyok abban, hogy ez fog változni, de az első etapot tekintve valahogy nem sikerült átérezni azt, hogy miért is annyira félelmetesek. Pláne úgy, hogy a velük való összecsapások során az írói lustaság szinte mindig közrejátszott, de ebbe csak spoileresen tudnék belemenni.

Star Trek: Discovery: vége az 1. évad első felének

A többség kedvence, felteszem az 1×07, a Magic to Make the Sanest Man Go Mad című epizód volt, ami egy klasszikus csavarral operált, amivel nagyon nem is lehet mellélőni, csak mostanában kezd vele kicsit tele lenni a padlás. Cserébe Rainn Wilson parádés volt benne, nagyon remélem, hogy ő még visszatér.

Összességében úgy gondolom, hogy a hardcore ST-fanok is elégedettek lehetnek a látottakkal, hiszen az említetteken túl a látvány pazar (8M dollár/epizód a költségvetés, ami nem csak az effektekre, hanem díszletre, jelmezre megy el), és mostanra már kaptunk bőven abból a moralizálásból is, amit sokan hiányoltak a pilotból, és ami valóban a Star Trek sorozatok sajátja.

Star Trek: Discovery: vége az 1. évad első felének

Cliffhanger szerencsére akadt a végére (személy szerint mostanra már el is várom ezt hosszabb szünet előtt minden, magára valamit valamit is adó szériától), úgyhogy van miért várnunk a januárt.

Tovább...