Pilot-mustra: Dynasty – 1×01

You never know who’s gonna stab you in the back.

Úgy mentem neki az új Dynasty-nek, hogy csak annyit tudtam a régiről, hogy létezett, mást nem, sosem láttam, nem szerettem. De azért sejtettem, hogy nagyjából milyen stílusú lehet, amikor a készítő elmondta, hogy az egyik legfőbb jellemzőt jelentő catfight-okat, a cicaharcokat megtartották az új sorozatra is, és azokat minél organikusabban próbálják tálalni. Igen, hardcore heti szappan, gazdagemberes heti szappan érkezett a CW-ra.

DYNASTY – 1×01 – 5,75/10

Pilot-mustra: Dynasty – 1×01

Nem szoktam gyakran .75-özni, de csak nem akarok hatost adni erre a kezdésre, mert a pilot első 20 percében totál eltemettem a sorozatot, a rész végére viszont azon kaptam magam, hogy élvezem, fun volt. És rohadjak meg, ha nem játszott szerepet benne olyan alantasnak tűnő húzás, mint a fent említett cicaharc. A zene, a bitch-ezés, az egymásnak esés és a végén a tesó meg az inas nézése… – tökéletes volt.

– Bite me, Cristal!
– Please, call me mom.

Tudom, hogy ilyesmit nem illik élvezni és minőséginek tekinteni a peak TV korában, és előfordulhat, hogy az 1×03-ra már beleunok a hajtépésbe, de most működött. És valamennyire a történet is összeállt a negyvenvalahányadik percre, de senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy leginkább a műfaj rajongói, illetve a guilty pleasure keresői fognak jól járni a Dynasty-vel.

Pilot-mustra: Dynasty – 1×01

A sztori Gazdagékról szól, KőGazdagékról, akik a Ewing-okkal ellentétben áramban utaznak. Apu viszi a boltot, az ő lánya jön haza abban a reményben, hogy kinevezik az egyik megürült magas posztra, de kiderül, hogy csak azt jelenti be a szülő, hogy újra fog házasodni. Ez nyilván dupla sokk, hiszen nem elég, hogy nincs meg az állás, de még valakit (aki alig idősebb nála) még a nyakára is hoznak.

Ezt követően a táblára kerül a többi figura is, hiszen van például zöldlelkületű tesó is a családban, valamint zord inas, jóvágású sofőr és persze egy üzleti vetélytárs is, köztük máris egy elég bonyolult kapcsolati háló feszül, de valójában szinte minden csak háttérként szolgál a mostohaanya és mostohalánya közötti vetélkedéshez a cégért, illetve a családfő figyelméért.

Pilot-mustra: Dynasty – 1×01

A Dynasty pilotja tele volt minden műfaji kellékkel, kábé azokkal, amiket anno az Empire is felvonultatott (mínusz flashback-ek): volt itt titkos szerető, áskálódás, manipulálás, hátba szúrás, megcsalás, titkos rokon, sötét múlt, árulás, üzleti fifika és persze (naná!) gyilkosság is. (Viszont a Dynasty-pilot közel sem annyira elszállt, mint az Empire-é volt, inkább a földön jár.)

Mindezt ráadásul elég manipulatívan is tálalják a készítők, nem egyszer látszólag a “véletlenek” összjátékára alapozva, amitől sokan a falra másznak majd, de mint írtam, amikor beindultak a dolgok, akkor elkezdett működni a gépezet. (Például a szirmos jelenet a semmiből arra a zenére remek csúcspont volt.)

Pilot-mustra: Dynasty – 1×01

Most már csak azt kell eldöntenem, hogy mi a helyzet Nathalie Kelley-vel, mert sokszor őt éreztem a színészek között gyenge pontnak. Olykor direkt illegette magát és szándákosan játszott rá dolgokra, de máskor nagyon kilógott, viszont a balhét nagyon jól kezelte, abban a szituációban ő vitte a prímet. A többiek, akik között olyan öreg rókák vannak, mint Grant Show vagy Alan Dale, nyilván hozták, amit kell.

Az elején szerintem a random cégnév-dobálás és kiszámítható üzleti sztori volt, ami teljesen elaltatott, de amikor a karakterek és az érzelmek kerültek elő (nem mintha azok nem lettek volna kiszámíthatóak), akkor a maga módján élvezhető lett a Dynasty, valahogy megnyugtatja a nézőt az, hogy a bemutatott idillikus kép csak a vihar előtti csendet tükrözi, hiszen jött valaki kívülről és látványosan beletrottyant a kompozícióba.

Pilot-mustra: Dynasty – 1×01

Gond csak az lehet, hogy mindebből nehéz lesz bármi eredetit kihozni. Persze adja magát a kérdés, hogy akarnak-e a nézők egyáltalán eredetit?

A sorozat heti rendszerességgel, az amerikai sugárzás után felkerül itthon a Netflix-re, magyar felirattal.