Emerald City: vége az 1. évadnak – írta Lantaar

Ezt történik akkor, ha egy csatorna mindenáron akar egy Game of Thrones-klónt, de csak egy szerzői jogvédelem nélküli gyerekkönyv sorozatra futja a költségvetésükből.

Na jó, azért közel sem ennyire rossz a helyzet, de mindenképpen ez a felállás. Fogták a klasszikus Oz-könyveket, nyakon borították azokat egy adag grimdark szósszal és jó három év alatt világra hozták az Emerald City-t.

Emerald City: vége az 1. évadnak – írta Lantaar

Az eredeti karakterek egyértelmű fekete-fehér moralitása le lett cserélve: gyakorlatilag mindenki morálisan korrupt egy bizonyos fokig. Kivéve Dorothy-t, de persze az évad végére neki is sikerül írni egy-két sötétebb momentumot. Smaragdváros világában mindenki a saját hasznát keresi és ezért bármire hajlandó is, miközben bármi áron próbálja megfúrni a többieket.

Az az igazság, hogy a pilot és az első három rész utáni írásokban felhozottakon kívül nem sok újdonságot lehet elmondani a sorozatról. Azt mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy bár a szezon első felében eléggé széttagolt a sorozat, ahogy több, egymástól elkülönült szálakon folyik a történet, a második felére elkezdenek összefutni a szálak és válaszokat is kapunk rendesen.

Emerald City: vége az 1. évadnak – írta Lantaar

Ezekkel a válaszokkal pedig többnyire elég jól bántak az írók és érdekesen tudtak dolgozni velük. Elég sok mindent megtudhattunk a Boszorkányok és a Varázsló viszonyáról, illetve a köztük húzódó feszültségekről valamint Dorothy, Lucas (a Madárijesztő) és a Varázsló múltjáról is kiderültek fontos dolgok.

A színészek az esetek többségében elég jól játszották a rájuk osztott karaktereket, hitelesen tudták közvetíteni azoknak a motivációit, érzéseit. Itt-ott persze mindig kilóg a lóláb és esetünkben sajnos pont két sarkalatos szereplő esetében történt meg.

Emerald City: vége az 1. évadnak – írta Lantaar

Az egyik az Dorothy, aki sajnos elég semmilyenre sikerült az évad nagy részében, bár az tény, hogy a végére javult valamennyit és nem csak ment előre meggondolatlanul. A másik számomra pedig a Varázsló.

Vincent D’Onofriót kedvelem, és sok alkalommal megmutatta már, hogy jó színész, viszont itt kétféle alakítást hoz. Varázslóként végig minimális erőfeszítést nyújt, sokszor azt az érzést keltve, mintha nem érdekelné a dolog (vagy rosszabb esetben csak a pénzért vállalta a szerepet), míg a visszaemlékezésekben leginkább a Full Metal Jacket-beli karakterére emlékeztet a játéka, olyan, mintha enyhén fogyatékos lenne. Egyszerűen furán hat a két alakítás közötti váltás.

Emerald City: vége az 1. évadnak – írta Lantaar

Ahogy azt a többiek is írták az Emerald City vizuálisan mindenképpen figyelemre méltó, sőt helyenként egyenesen lenyűgöző. Érezhető, hogy (országos szinten) elég sok pénzt beleöltek a díszletekbe és a jelmezekbe, így sikerült elénk tárni egy sokszínű, változatos, de mégis egységes világot.

Viszont e téren is van egy nagy “de”, az pedig a CGI. Szerencsére elég keveset használják a sorozatban, de amikor erre hagyatkoznak bizonyos nagytotáloknál, azok elég vacakul néznek ki, kábé a Once Upon a Time színvonalán mozognak.

Emerald City: vége az 1. évadnak – írta Lantaar

Figyelembe véve az évad során történt javulásokat, nyugodt szívvel adok 6.5/10-et a szezonra.

Javult a kezdetekhez képest és a hangulata mindenképpen érdekes, mondhatni egyedi, viszont a fentebb említett negatívumok miatt nem tudtam magasabbra pontozni. Az évad végére bedobtak még egy cliffhangert is a Beast Forever kapcsán, viszont a poszt írásának idején még kétséges a sorozat sorsa, ugyanis az NBC még nem rendelte be a folytatást.

Tovább...