Iron Fist: az 1. évad

Bevallom, amikor először láttam, hogy sokan miként vélekednek az Iron Fist-ről, szinte biztos voltam benne, hogy még a Luke Cage-nél is lassabban fogok a sorozat végére érni. Ehhez képest alig egy hét alatt végeztem vele, de ettől még nem lett jobb a végeredmény. Ahogy a pilotírásnál, úgy most is azt tudom mondani, hogy ez egy becsületes iparosmunka, de nélkülöz bármiféle kreativitást, vagy pluszt, amitől igazán kiemelkedő lenne.

Iron Fist: az 1. évad

Lássuk a tovább mögött, hogy mire futotta a készítőknek. Nagyjából spoilermentes leszek.

Én komolyan arra számítottam, hogy lesz majd rengeteg flashback K’un-Lun-ról és az ott töltött időről, erre ebből mintha csak egy jelenetet kaptunk volna. Cserébe a repülőgép-szerencsétlenséget talán 4-5 alkalommal is láttuk, és legalább még ennyi alkalommal beszélt is róla Danny, hogy mindenki megjegyezze mi is történt – elég esetlen megoldás.

Iron Fist: az 1. évad

Mivel arról is volt szó, hogy maga K’un-Lun egy másik dimenzióban létezik, aminek az átjárója csak 15 évenként nyílik meg így adta magát, hogy jön majd a misztikusabb vonal, ez lehetett volna a sorozatos Doctor Strange. Erre basszus annyi misztikum sem volt az Iron Fistben, mint a Daredevil 2. szezonjában. WTF!

Cserébe a harcművészeteket próbálták tolni, amihez én egészen béna vagyok. Néhol látszott, hogy ezeket mennyire szépen meg akarták koreografálni, de nagyon sokszor olyan ütemtelenül voltak megvágva a verekedések, hogy kifolyt alattuk a szemem. Rengeteg alkalommal voltak szanaszét vágva a jelenetek (mint ezen a videón).  De ha éppen nem a vágásnál vérzett el egy-egy jelenet, akkor olyan érthetetlenül tartottak ki másodpercekig egy képet, hogy többször elröhögtem magam (mint az utolsó előtti részben a lépcsőzéskor).

Iron Fist: az 1. évad

A helyzetet súlyosbította, hogy a még pilotban szimpatikus Finn Jones teljesen hiteltelenné vált pár rész alatt. Ehhez mondjuk az is hozzájárul, hogy a karaktere sem éppen egy hálás szerep. Maradjunk annyiban, hogy Danny Rand egy 25 éves naiv kisfiú, aki nem igazán érti meg a világ működését. Igaz 15 évet a világtól elzárva töltött, de ettől még furcsa volt, hogy a történet előrehaladásával egyre többször tett hülyeségeket.

Viszont nagy plusz, hogy a legalább az új karakterek nagyjából el lettek találva. A sorozat legjobbja egyértelműen Colleen Wing (Jessica Henwick), akivel sikerült váratlant húzni. Mert igazából a meglepetések nem igazán tartoztak a sorozat erősségei közzé.

Iron Fist: az 1. évad

A pilotban a Meachum-ék nem voltak túl érdekesek. Ráadásul, aki már kettőnél több sorozatot látott az sejthette a képregények ismerete nélkül is, hogy melyik karakter hol fog kikötni a szezon végén. Ettől függetlenül Ward (Tom Pelphrey) útja a szezon alatt tetszett. Elég jól kihasználták a karakterét.

Joy (Jessica Stroup) nem lett volna rossz, ha az elején kicsit jobban elmélyítik, így nem igazán érdekelt a sorsa, amikor a 9. rész környékén bedobták a mély vízbe. Plusz az utolsó csavar vele kapcsolatban nem igazán jött be. Harold (David Wenham) karakterét a klisékönyvekből üthették fel. Nem igazán volt olyan megmozdulása, amit ne lehetett volna előre sejteni. Nem sok meglepetést okozott, teljesen átlátszó volt végig.

Iron Fist: az 1. évad

Claire Temple (Rosario Dawson) immár veteránként nem hittem volna, hogy pont itt fog teljesen meglepni a viselkedésével. Pedig én piszkosul kedveltem a korábbi sorozatokban, de Scott Buck showrunnerkedése alatt sikerült kissé meggyalázni a karaktert. Igaz a szezon végére sikerült visszatalálnia a megszokott útra, de amit az 1×08-ban csináltak vele, azt nehezen fogom elfelejteni.

Bár Bakuto (Ramon Rodriguez) és Davos (Sacha Dhawan) sem voltak rosszak, mégis sokkal többet ki lehetett volna hozni belőlük. Viszont a már Daredevilből ismert Madame Gao (Wai Ching Ho) legalább mentette a menthetőt. Remekül játszotta ki állandóan a kártyáit, ráadásul nem egy-két alkalommal oltatta le Danny-t az idiótasága miatt.

Iron Fist: az 1. évad

A főkonfliktust a The Hand szervezete adta itt is, akárcsak a már korábban említett Daredevilnél. Viszont itt nem éreztem annyira átütőnek az egészet. Hiányzott belőle a misztikum, amit vártam volna a sorozattól.

Persze az ellenfél legyakása mellett azért próbáltak arról is szólni a dolgok, hogy mennyire nehéz visszailleszkedni a társadalomba. Próbálták kontrasztba állítani a romlott világot és Danny jószándékúságát, és ezzel a témával tényleg adhattak volna pluszt a sorozatnak, de olyan bénán és felületesen kezelték pár rész után, hogy rossz volt nézni.

Iron Fist: az 1. évad

Talán pont ez a legnagyobb baj, hogy nem igazán volt semmi az Iron Fistben, ami kissé személyesebbé vagy kevésbé sekélyessé tette volna. Mert azért Daredevilben megvolt a rendszer romlottsága és az az elleni küzdelem, a Jessica Jones-ban a PTSD, a bántalmazás ás alkoholizmus témája, míg Luke Cage-ben kivesézték többek között a rasszizmus témáját. Erre itt van van az Iron Fist, aminél… nem jut eszembe semmi.

Összességében nem bántam meg ezt a 13 részt. Egy másik showrunner kezében simán lehetett volna ebből valami maradandó, így viszont csak egy kihagyható(nak tűnő) mellékszál volt a nagy összeröffenés előtt. Legyen mondjuk 6/10 a szezon. Persze van cliffhanger a végén, nem is olyan rossz, de majd meglátjuk, mi is lesz az Iron Fist sorsa, hogy akarja-e a saját sorozatát folytatni a Netflix.

Tovább...