Pilot-mustra: Tóth János – 1×01

– Kaliforniai nindzsa 3, Karate robot 5.
– Ezek alapművek. Engem ezek faragtak férfivá.

A Tóth János hivatalosan a Munkaügyek spinoffja, de a magyar The Office-ként tálalt komédiából rossz junkie-hoz méltóan egyetlen részt sem láttam, így újszülöttként közelítettem meg a sorozatot, amiben tényleg csak a főhős a közös pont az anyasorozattal. (Oké, nyilván az írók is, például Litkai Gergely vagy Kovács András Péter.)

TÓTH JÁNOS – 1×01 – 5,5/10

Pilot-mustra: Tóth János – 1×01

Olyannyira nincs, hogy talán még a stílust sem vették át, szóval külön sorozatként érdemes kezelni a Tóth Jánost, olyannak, aminek már az első mondatai pofátlan expozícióként szolgálnak az újoncok és visszajáró vendégek kedvéért: “Tegnap még szerettem a munkámat, szerettem az anyámat, szerettem az otthonomat. Ma meg már…”

A flashforward-os kezdés arra utal, hogy az 55 éves Jánost kirúgták a munkahelyéről, ráadásul balszerencséjére még anyukájánál sem lakhat, így a vidékről felköltöző, gyógyszerésznek tanuló unokaöccs (bérelt) lakásában húzza meg magát, miközben a leépítés miatti depresszióját kezelteti, és kedélyjavításképp elkezd ismét “randizni”.

Pilot-mustra: Tóth János – 1×01

A Tóth János nem tipikus komédia, de még csak nem is tipikus, kínosabb poénokkal operáló komédia. Sőt, még a komédia mivoltja is olykor megkérdőjelezhetővé válik, mert bár a poénok ott vannak az olykor feszengős jelenetekben, a témája valahol mégiscsak elég depresszív, a főhőse pedig egy nagyon mélyen lévő, kicsinyes kisember, aki képtelen megnyílni, és akin még véletlenül sem azért nevetünk, mert a rosszban felfedezi a humort.

Ennek ellenére működne az egész, bár azt nem tudom, hogy pozitívumnak vagy negatívumnak vegyem, hogy Tóth János karaktere egy az egyben Mucsi Zoltán, illetve értitek, kis túlzással kábé az összes filmszerep, amit Mucsi játszott. Oké, a magabiztos harsányság hiányzik belőle, de még véletlenül sem eredeti figura. (Cserébe a többiek, mint a pszichológus vagy az új barátnő, már érdekesebbek, viszont ők meg cseppet sem életszerűek, inkább komikusan debilek.)

Pilot-mustra: Tóth János – 1×01

Mindenképpen lehet rövidtávú potenciál a Tóth Jánosban, a bajom csak az volt, hogy míg a szituációk rendben voltak, azokat szívesen néztem, kicsit botladozva játszották ki őket ás túlságosan elnyújtva. Gondolok itt arra, hogy bár például voltak jó pillanatai a “Szabó Simon, a pszichológus“-jelenetnek, az egészben sokkal több volt, kimaradt pár ziccer. De ugyanez volt a helyzet a nyitánnyal, amikor Jancsika betoppan.

Szóval fura módon, mintha visszafognák magukat a készítők, mintha nem mernék elengedni magukat, hogy komolyabban definiáljanak egyes szereplőket, illetve karakteresebbé és feszesebbé tegyék a vicces részeket. És ahogy céloztam rá, az sosem hátrány, ha valaki nem csak azért vicces, mert debil.

Pilot-mustra: Tóth János – 1×01

Ami nálam mindenképp pozitívan csapódott le, az a Munkaügyes művi környezet, a stúdiós díszlet hiánya, az egész sorozat a szobabelsőkkel és a kajáldával (kocsmával?) kellemes szocreál hangulatot generál, sokkal személyesebbet, mint az előd. Most már tényleg csak az a kérdés, hogy lesz-e értelmes történet, illetve, hogy a készítőknek sikerül-e megúszni a túl sok ismétlést, amit ezek a (még) 2D-s karakterek kínálnak.

Egyébként milyen izé már ez a cím, nem? Mármint szerintem az olvasók között is van Tóth János. Nekik milyen lehet egy ilyen sorozatot nézni?

Tovább...