Taboo – vége (az első évadnak) – kritika

A Taboo első évada 2017 egyik legnagyobb alkotása. Ezzel azt hiszem, megadtam az alaphangot… Végignéztük, vártunk, találgattunk, izgultunk és most elmondjuk nektek miért fogjátok imádni Tom Hardy és a BBC TV közös sorozatát.




A műfaj a „Noir” – egészen pontosan a „Gothic Noir”. Megpróbálom érzékeltetni miről is szól a műfaj: Képzeljük el, hogy egyszer csak egy sötét szobában ébredünk. Felülünk, dörzsölgetjük a szemünket. Semmit sem látunk, vak sötét van. Majd hirtelen valaki gyufát gyújt mellettünk. Felsejlik az arca a tűz fényében. Pipát gyújt, a füst betölti a levegőt. Az izzó parázs megvilágítja a berendezést körülöttünk. Közel hajol hozzánk és azt mondja: „Elmesélem, hogy is történt”.

A sorozat a sötétséggel játszik.

Fogalmunk sincs hol vagyunk, kinek drukkoljunk, mi fog történni. Kapunk egy nagyon homályos alaphelyzetet: pár mondatot Tom Hardy múltjáról, Afrikáról, egy elsüllyedt rabszolga hajóról és egy kis ízelítőt a fekete-mágiából, de semmi mást.

Közben persze kétségbeesetten próbálunk mi magunk kitalálni valami racionális magyarázatot, de mikor már épp elkészülnénk vele, felkapcsolnak egy újabb lámpát, és belátjuk mekkorát tévedtünk. Megint.

Azt hiszem kijelenthetjük: a sorozatok fénykorukat élik. Néhány producer pár éve meglátta a fényt és rájött: ez az új aranyláz. Elég ha az HBO Trónok Harcára gondolunk, vagy a BBC Sherlock Holmes-ára. Vagy vessünk egy pillantást a Vikingekre. Be kell látnunk: ha 5 éve azt mondtam volna nektek, hogy a History Channel valami nézhetőt mutat majd fel, mindenki kinevetett volna. Nem csoda.

A világ viszont változik – és milyen szerencsés irányba. A kötelező másfél-két órás filmek helyett elidőzhetünk kedvenc karaktereink között akár hónapokon, éveken át. Nem kell semmit sem elkapkodni, több különböző rendezést láthatunk egy azon projekten belül, feltörekvő színészek garmadájával ismerkedhetünk meg. Mindenki jól jár.. de főleg mi.

A Taboo sok szempontból is kiemelkedő.

Annyi a hihetetlen adat, hogy fel sem tudom sorolni. Tom Hardy újra a TV világában. És nem csak, hogy visszatért, de a forgatókönyv írásában is alapos részt vállalt. És, hogy ki más segített neki az írásban? Nem más mint „Chips” Hardy (Tom apja), aki már 24 éve nem emelte fel a tollát egy project kedvéért sem. Ja.. és említettem már, hogy Steven King-et is meggyőzték valahogy? Ezek után, ha azt mondom, hogy Ridley Scott a producer, tényleg mindenki őrültnek fog nézni. El tudjátok képzelni, hogy nézett ki amikor ezek az emberek először leültek ötletelni? J

Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan szedett össze a BBC egy ilyen stábot. Szerencsénkre viszont sikerült nekik és a végeredmény valami elképesztő lett. Ugorjunk is bele Tom Hardy sötét világába (spoilermentesen):

A történet szerint az 1800-as évek elején vagyunk, Londonban. James Delaney (Tom Hardy) hazaér Afrikából, apja temetésére. Különc viselkedésével rögtön felhívja magára a figyelmet. Testvére Zipha (Oona Chaplin – Charlie Chaplin unokája) boldogtalan házasságban él újdonsült férjével Thorn Gearyvel (Jefferson Hall). Az apa végrendelete kimondja, hogy a család egyetlen vagyonát – az Amerikában található Nutka-öblöt James örökli. Az öböl azonban az angol-amerikai háború egyik kulcsfontosságú területe, így megindul a két nagyhatalom és Tom Hardy véget nem érő politikai, jogi és később tényleges háborúja. Közben a Kelet-Indiai Társaság is harcba száll. A szálak egyre közelebb kerülnek egymáshoz: felszínre kerül a múlt és a végén már tényleg nem tudjuk kinek drukkoljunk.

Egy azonban biztos: Tom Hardy állati menő. Nem tudjuk, mi történt Afrikában, de az biztos: senki sem jár jól aki ellene dolgozik. Olyan mintha mindent tudna, mindent eltervezett volna már évekkel előre. Nem is igazán értjük, hogy mi hajtja – de nem is igazán számít. Ő a tökéletes idegenvezető ebben a sötét, titkokkal teli világban.

A Kelet-Indiai Társaság elnöke Sir Stuart Strange szerepét Jonathan Pryce formálja meg akit jól ismerünk a Karib-Tenger Kalózai sorozatból (Kormányzó – Elizabeth apja), vagy a legendás Brazil főszerepéből. Most is eszméletlen amit a vásznon csinál; kétszínű, ördögi mégis valahol szerethető, törékeny karaktert hoz. Ilyen egy jó fő gonosz.

Feltűnnek még olyan ismert arcok mint Tom Hollander (Karib Tenger Kalózai – Cutler Beckett) vagy Stephen Graham, akit Guy Richie legendás Blöff című filmjében láthattunk Tommy szerepében. Ezen kívül kapunk még vagy fél tucat minőségi sorozatszínészt is: Michael Kelly (Dumbarton) – Kevin Spacey híres Kártyavár sorozatából; vagy Mark Gatiss (Régens Herceg) aki a BBC-s Sherlock Holmes Mycroftja.

A sötét hangulatot Max Richter zeneszerző varázsolja a kép alá; aki esetleg még nem hallott a nevéről, gyorsan keressen rá youtube-on. Pár hanggal az évtized legjobb sorozatát hozta össze nekünk.

Mindent összefoglalva

A Taboo első évada egy igazi kötelező alkotás. Tom Hardy és úgy általában az egész stáb, a hangulat, a tempó és minden apró körítés zseniális. Ütős, életszerű karakterek, jól megírt tömör párbeszédek és háttérzenék mindenhol. A képalkotás kellően művészi mégis érthető. A nyitány állati erős. A tempó a sorozat közepe felé kicsit belassul, de az utolsó két résszel behozza a lemaradást. A lezárás kedves, nyitva hagy néhány kérdést és bőven marad hely a folytatásnak. Kicsit olyan érzés mintha otthon az ágyban a szüleink becsuknák a nagy mesekönyvet és azt mondanák: holnap majd folytatjuk a mesét.



A sorozatot amúgy 8 részes szériának tervezték – nem is gondolkodtak folytatáson; de a készítők elmondása alapján ha elég nagy az érdeklődés talán bevállalnának még egy évadot. Az IMDb stabil 9 ponton állt meg – 1 millió fix nézővel számol eddig a sorozat – Reménykedhetünk. Addig is azonban Tom Hardyt megtaláljátok majd a Mad Max következő részében (egyenlőre ismeretlen dátummal) vagy a júliusban érkező Dunkrik (Christopher Nolan új filmjében) II. Világháborús képkockáin.

The post Taboo – vége (az első évadnak) – kritika appeared first on Hessteg.

Tovább...