Villámteszt: Far Cry Primal [PC]

Nehéz elképzelni, hogy egy modern lövöldözős játéksorozat sokadik része ne a közelmúltban, a jelenben, vagy esetleg a jövőben játszódjon, de a Far Cry Primal pontosan ezt teszi. A történet időszámításunk előtt 10.000-ben játszódik, ahol egy Takkar nevű ősember bőrébe bújhatunk.




A sorozat sajátos egyedül-a-kegyetlen-ellenséggel-szemben játékmenete itt is fellelhető, egy kis újítással. A játék fő eleme viszont még mindig az open-world felfedezés.

Az őskor primitív szférája roppant autentikus, köszönhetően a ruházatnak, a hangeffekteknek, illetve annak, hogy a karakterek egy teljesen egyedi, számunkra érthetetlen nyelven beszélnek, így tehát mindent a feliratokból tudunk meg. A játéktér hatalmas, tele veszélyekkel, és pont mint az őskorban, itt is konkrétan minden meg akar ölni. A történet elég egyszerű, a menj ide, öld meg ezt, gyűjtsd össze azt küldetésekre hamar rá lehet unni, de elég hamar rájön az ember, hogy a játéknak nem is ez a lényege.

Takkar képes megszelídíteni a vadállatokat, ezáltal állati társakat szerezve maga mellé. Összesen 17 megszelídíthető állat van a játékban, egészen a vadkutyától kezdve az őskorra jellemző kardfogú tigrisig.  Ezek közül néhányat akár meg is lehet ülni, mint például a medvét és a mamutot. Ezenfelül amolyan törzsfőnök szerepet töltünk be a Wenja törzsben, aminek a létszámát mellékküldetések során gyarapítani tudunk. Ha mindez nem lenne elég, még a falunkban levő kunyhókat is tudjuk fejleszteni.

A harcrendszer gyors, izgalmas és kidolgozott. A rendelkezésre álló fegyverarzenál is kiváló, amit kedvünkre fejleszthetünk. A játék nem kényszerít egy fegyver használatára, mert például a háromféle íj lehetővé teszi a nyilazást akár közelharcban is.

Noha a nyersanyagok gyűjtögetése unalmasnak tűnhet, sokszor kaptam azon magam, hogy már legalább egy órája nem csináltam semmit a fehér oroszlán vadászaton kívül, annyira szerettem volna azt a dupla soros íjat.

Mindössze néhány óra játék után háttérbe szorulnak a küldetések, és a felfedezés, vadászat, vagy egyszerűen a törzsek közötti harc veszi át a fő szerepet. Elvégre elég nehéz nem üldözőbe venni azt a ritka fekete jaguárt, ami még hiányzik a gyűjteményből.



A ruházat, a környezet, még az ég is gyönyörűen kidolgozott, de ez semmi a hangeffektekhez képest. A leopárd egyedi hangja ahogy fut a prédája után, a méhek zümmögése egy méhkas körül, a csatakiáltások, vagy egyszerűen a természetes maga. Összeségében szerintem ez többnyire pótolja a történet és az főgonosz karakterek kidolgozottságának a hiányát, ami viszont egy enyhe visszalépés a Far Cry 4-hez képest.

Ezért szerettük...

És ezért nem...

The post Villámteszt: Far Cry Primal [PC] appeared first on Hessteg.

Tovább...