Szövetségesek (2016) – kritika

Robert Zemeckis rendezőként már nagyon sok mindent letett az asztalra. Elég csak pár klasszikust említeni mint a Vissza a jövőbe széria, vagy épp a Forrest Gump. Legutóbbi filmje, a Kötéltánc után még nagyobbat ugrik a múltba, hogy bemutasson nekünk egy izgalmas és romantikus thrillert, a Szövetségeseket. Spoileres kritikánk.




Történetünk a II. világháborúban, Marokkóban veszi kezdetét, ahol egy brit oldalon álló kanadai kém éppen földet ér ejtőernyőjével a sivatag közepén. Ha jobban megnézzük már láthatjuk is, hogy ő bizony Max Vatan (Brad Pitt), akinek egy fontos küldetése van: kiiktatni a marokkói náci nagykövetet. Segítséget is kap Marianne Beausejour (Marion Cotillard) személyében, aki nevéhez is híven francia és ugyancsak kém. Kettőjüknek egy színjátékot kell előadniuk és bár sosem látták egymást a bevetés előtt, most házaspárként kell viselkedniük.

Közösen, ám mégis zárkózottan próbálnak összedolgozni és kitanítani egymást a merényletre, ugyanis csak egyetlen esélyük van. Ám ahogy közeledik az akció, rájönnek, hogy nem biztos, hogy túl élhetik az akciót, így – bár nem lenne szabad ezt tenniük – összegabalyodnak egy homokvihar közepette. A másnapi bevetésük azonban teljes sikerrel záródik, minden nácit kiiktatnak és el is tudnak menekülni Marokkóból. Max úgy dönt feleségül veszi Marianne-t és családot akar alapítani vele Londonban. A pár boldogan él, megszületik kislányuk, aztán amikor már minden jónak látszik, Maxet értesíti az angol hírszerzés, miszerint a felesége német kém. Ám Vatan ezredes cáfolja mindezt, s kap egy lehetőséget a bebizonyításra felesége ártatlanságára, ám ha ez nem sikerül neki akkor a saját kezével kell kiiktatni feleségét…

Innentől pedig a film rohamtempóban adagolja a drámát, a feszültséget és az izgalmat. Max mindent megtesz azért, hogy bizonyítékokat gyűjtsön párja védelmében, de közben felemészti a tudat – mi van ha tényleg igaz az, amit szerelméről állítanak?

Hősünk nyomozásba kezd és egészen Franciaországig jut el, ahol kideríti, hogy az, akit a feleségének hitt, valójában egy teljesen más személyazonossággal bíró ember. Maxet váratlanul éri, hogy a felesége bevallja az igazságot, miszerint mind végig hazugságban éltek, ám a nő valóban szerette férjét. Max megbocsát és arra a döntésre jutnak, hogy mentik a bőrüket a britek elől…

A film kettő részre bontható: A párunk megismerkedésére, ami a merénylet közben alakul ki, valamint a londoni cselekményre, ami romantikus hangvételből tragikussá válik. A film remekül bemutatja a kémek világát, a kor okozta nehézségeket, a polgári mindennapokat a háború közepén és a választást család és hazaszeretet között. Bár pár ponton azért lenne mit csiszolni a filmen, azért csalódást senkinek nem fog okozni. A film váltakozik dráma, romantika, akció és thriller között, de mindig fent tartja az érdeklődést. A remek látvány (ezt Zemeckistől már megszokhattuk), s ez is hozzáad az élményhez – a londoni bombázás félelmetesen lett ábrázolva – a díszletek, öltözékek, zenék mind mind hozzácsatolnak a film lelkéhez egy darabot.

A kevés akciójelenet ellenére is (amik amúgy nagyon ütnek) végig izgalmas és feszült a hangulat.

Ami hiányzott, hogy talán keveset tudunk meg Max feleségéről. Engem például nagyon érdekelt volna, hogy milyen motivációja van feleségének, mi az ami miatt Vatan ezredes mellé került, illetve azt sem tudjuk meg milyen nemzetiségű valójában. Tetszett, hogy a náci kémes fordulat után mégis a családot választja főszereplőnk és katona létére nem a protokollt, hanem szeretteit védi – pedig tudja, hogy ez lehet akár családja veszte is.



Engem teljesen megvett a film. Hiába a kevés akció, és a néha kicsit kidolgozatlan kémes szál (Marianne múltja). Bár az előzetesek szinte lelőtték a film csavarját, valahogy mégis végig feszült volt a levegő és sokszor elhittem a film alatt, hogy be tudja bizonyítani Max párja ártatlanságát. Ez az amit egy jó filmnek tudni kell. Ahol pörög ott nem áll le, ahol romantikus akar lenni ott kenterbe veri a szürke összes árnyalatát. Mindkét nemnek teljes szórakozást nyújt! Izgalmas, drámai és megható, randifilmnek épp tökéletes.

The post Szövetségesek (2016) – kritika appeared first on Hessteg.

Tovább...