Incorporated: vége az 1. évadnak

Egyértelmű, hogy kétféle Syfy van napjainkban. Az egyik szállítja a jobb-rosszabb és olcsó kanadai importokat (Dark Matter, Killjoys, Wynonna Earp, Van Helsing, Aftermath), a másik pedig próbál minőségibb megvalósításban utazni (12 Monkeys, The Expanse, The Magicians) – szerintem ez a két arc megfér egymás mellett, csak éppen sok néző csak az egyiket vagy a másikkal fogja azonosítani.

Az Incorporated egyértelműen utóbbi csoportba tartozik. Nem azért, mert feltétlenül az egekben lenne a költségvetése, de a komolyabb, átgondoltabb téma és a megvalósítás szintje erre predesztinálja. A vállalatok által irányított, brutális osztálykülönbségekkel rendelkező, aszály és klímamenekültek sújtotta jövőben játszódó sorozat pilotjáról itt írtunk.

Incorporated: vége az 1. évadnak

Az elején közlik velünk, hogy a sorozat egy olyan világban játszódik, melyben az elit a Föld 90%-át irányító multikban dolgozik és a Zöld Zónában él, míg a lakosság túlnyomó többsége a Vörös Zónákban nyomorog – a világ némiképp hasonlít a 3%-ben látotthoz. A nyomorból kitörni szinte lehetetlen, de az elit élete sem egyszerű, hiszen a vállalati kémkedések hálózzák be, mely miatt könnyen körön kívülre lehet kerülni.

A főhősnek azonban mégis sikerült kintről valahogy belülre kerülnie, s magának látszatéletet teremtve csak egyetlen cél hajtja, hogy megmentsen valakit. Ennyit tudunk meg a pilotban, ami meglehetősen merész volt abban a tekintetben, hogy egy csomó mindent nem magyaráztak meg benne, hanem inkább csak elhintettek infómorzsákat, hogy később egyesével kifejtsék azokat.

Incorporated: vége az 1. évadnak

Az Incorporated fő sztorija nem rossz, de kifejezetten vékony volt, azonban a sorozat sokkal többről szól. Az évad első fele eleve két idősíkon játszódik, folyamatos flashback-ekkel ismertetik meg velünk a főszereplőt és a többi kiemelt karaktert, sőt, mint a 3%-ben, itt is az 1×06-ot szinte teljesen egy visszaemlékezésnek szenteltek.

És miközben a múlt segítségével élettel töltötték meg a karaktereket, folyamatosan megismertetik velünk a 2074-es világot is. Ehhez mindenféle ötletes eszközöket hívnak segítségül, gyerekeknek szóló oktató animációkat, híradórészleteket, háttérben futó reklámokat (‘Feed America!’), random snitteket némely szokásokról, de egyes mellékszereplőknek, vagy az orvos pácienseinek is ez a szerep jut. Ez a világépítés, ahogy egyre több és több infó jutott nekünk, nekem nagyon bejött.

(Aki kíváncsi a jövő történelmére, az a Syfy honlapján tájékozódhat róla.)

Incorporated: vége az 1. évadnak

És, ha már világ, akkor természetesen a technológia is mind-mind infókkal szolgált az ottani (társadalmi) viszonyokról: a terhesség kezeléséről kezdve a sérülések ellátásán át, a plasztikai beavatkozásokig. Ezeket a tech-infókat általában elég szórakoztató módon vonták be a sztoriba, látszik, hogy átgondolták az egész koncepciót.

Nézői szempontból kifejezetten sok múlik azon, hogy a nem éppen tipikus és nem feltétlenül pozitív főhőst mennyire tudjuk elfogadni. A Skins-ből ismert Sean Teale számomra igazi enigma volt, az elején nagyon fura szerzetnek éreztem ezt a karaktert, s lehet, hogy csak a később róla kiderülő dolgok miatt ilyen, de az biztos, hogy a végére sem váltunk haverokká. Nincs vele gondom, csak olyan furcsa a figura.

Incorporated: vége az 1. évadnak

Az egész szezon nagyon okosan lett felépítve a végjáték felé, mely az elkerülhetetlen események mellett jó kis leágazásokat is kapott, például a “Ben vagy Aaron?”-kérdéskör önmagában is kifejezetten érdekes dilemma elé állította a főhőst. Nyilván az egymással marakodó, a profitért cserébe az emberiségnek is betartó multik sztorija nem újszerű, főleg annak nem, aki jártas a műfajban, de tévés platformon nincs sok hasonló sorozat.

A zárás nem kapott kőkemény cliffhanger-t, a 2. évad akár ugyanaz is lehet, mint az első, csak épp pepitában, változás mindössze annyi lesz, hogy több oldalról akadályozhatják meg a főhős törekvéseit, még jobban megnehezítve ezzel céljai elérését.

Incorporated: vége az 1. évadnak

Még véletlenül sem mondom azt, hogy hibátlan az Incorporated, hiszen szinte mindegyik karakterbe “bele lehetne kötni”, kezdve a sokak számára minden bizonnyal feleslegesnek tűnő pénzért bunyózó Theo-val, egészen az olykor nagyon naiv asszonykáig, Laura-ig, még azt is megkockáztatom, hogy egyik kiemelt karakter sem túl szerethető vagy szimpatikus.

És fura módon számomra mindez nem zavart be, az Incorporated teljesen rendben volt, korrekt, hullámvölgyektől mentes szórakozást nyújtott.