Tabu (Taboo) – itt tartunk 4 rész után, félidőben

A hónap elején robbant be az év egyik legjobban várt sorozata, a Taboo, pilotkritikánkban pedig akkor még csak tippelgetni tudtunk, vajon milyen irányba fog elindulni a széria. Az már akkor nyilvánvaló volt, hogy az atmoszférát sikerült megteremteni, hogy hogy a misztikum mekkora szerepet kap majd, arról fogalmunk sem volt.




Észrevétlenül eltelt három újabb hét és már túl vagyunk a negyedik epizódon is, ami egyben azt is jelenti, hogy az évad, és ezzel együtt a sorozat fele van csupán hátra. A kezdetekkor felmerülő kérdések jó részére pedig választ kaptunk. Hogy tud-e igazán maradandó lenni a Tabu? Őszintén szólva szerintem ez elsősorban hozzáállás és ízlés kérdése.

Engem teljes mértékben magával ragadt a 19. század eleji Anglia, a maga bűzével, képernyőn átható mocskával, rothadó fogsoraival és azzal a felfogással, hogy egyesek szerint minden eladó (mondjuk ez most sincs másképp) és az emberélet nem ér többet, mint pár hordó puskapor. Hangulatot ennyire átadni talán csak a Trónok Harca képes és ez akkora pozitívum, ami miatt számomra egy új etalon született. Van persze a tarsolyomban még egy ilyen: méghozzá Tom Hardy maga, az egyetlen ember a világon, akinek még a cilinder (muhaha) hordása sem csorbít a férfiasságából.

A széria elején a legnagyobb kérdés talán az volt, hogy kapunk-e egy összeesküvéses sötét drámát, vagy elkanyarodunk a misztikum irányába James afrikai kalandjának utózöngéjeként és 19. századi szuperhősként vajon végigsöpör-e London urai közt, egyeduralomra törve. Bár még a fele vissza van, azt hiszem, hogy erre a kérdésre választ kaptunk.

Tabu. De miért Tabu?

Szinte minden részben megvillan ugyan Delaney sötét képességéből egy darabka és áhítattal kenegeti az arcát némi hamuval, hogy meglepje féltestvérét a legváratlanabb pillanatban, de ennyivel nagyjából ki is fújt ez a része: nincs szuperhős, nincs sérthetetlenség, a démonai nem húzzák ki a legnagyobb zakókból, és nem kell húsz perces rituálékat végignéznünk. Helyette egy kőkemény világba csöppentünk, ahol a hatalmi ágak mindenen és mindenkin átgázolva próbálják meg elérni a céljukat – jelen esetben Nootka birtoklását.

Itt pedig éreztem egy kis lemorzsolódást a hazai nézőközönség részéről, több helyütt találkoztam elégedetlenkedőkkel, akik pörgősebb epizódokat követeltek. Ezt egyfelől értem, azonban tisztán látszik, hogy a Taboo nem ezt a vonalat képviseli. A 4. rész pedig minden szempontból kifogástalan volt, azoknak se lehet egy árva szavuk, akik némi pörgésre vágytak – megkapták.

Őszintén szólva nagyon sajnálom, hogy mindössze 8 epizódot kap a széria, pontosan emiatt. Ha ez egy ennél jóval elvontabb, misztikus cucc lenne, akkor sokkal inkább passzolna hozzá a minisorozat jelleg. Persze nem kell nyújtani semmit, mint a rétestésztát, de 4 rész után bátran le merem írni, hogy ebben a sztoriban bőven benne van 2-3 évad, akárhogy is csavarják meg a lezárást.



Ugyanakkor valahol érthető, hisz Hardy elsődlegesen nem tévészínész, még ha ez egy félig-meddig családi vállalkozás, akkor sem. Egy biztos: ha csak nagyon el nem rontják a lezárást -de ezt erősen kétlem-, akkor nagyon fog hiányozni a Tabu, mert erre a minőségre lenne szükség a tévében is.

The post Tabu (Taboo) – itt tartunk 4 rész után, félidőben appeared first on Hessteg.

Tovább...