Shooter: vége az 1. évadnak

Mivel human talán Sneaky Pete-et darált, így én vállaltam be, hogy felhozom magam a Shooter-rel. És milyen jól tettem, hogy nem halogattam és belevágtam végre. Vagyis…, azt jól tettem, hogy belevágtam, azt már nem biztos, hogy kitartottam.

Shit happens on the battlefield.

Vicces, hogy pont a héten debütált a SIX, amelynek kritikájánál írtuk, hogy aki katonai sorozatra vágyik, az nézzen bele. Nos, az belenézhet a Shooter-be is, hiszen annak ellenére, hogy egy mesterlövészről szól (és sokat lőnek benne távolról), van katonai (flashback!), illetve taktikai, harcászati komponense is. Ráadásul a fegyverekről is tartanak benne olykor technikai fejtágítást.

Shooter: vége az 1. évadnak

Az alapsztori ugyebár annyi, hogy egy családjával az isten háta mögött élő egykori mesterlövészt megvádolják egy merénylettel és menekülni kényszerül, s szép lassan felfedez egy összeesküvést, ami egészen az amerikai határokon túlra nyúlik.

Ahogy olvastam, az általános vélemény az volt, hogy a közepes pilot után egyre jobban beindult a sorozat, és kifejezetten kellemes akciózós mókává vált. Nos, nálam pont fordítva zajlott a folyamat: az első rész nagyon bejött (sima 8/10), a folytatás is kifejezetten jól sikerült, majd egy kicsit elindult a lejtőn a sorozat. Persze nem zuhant meg teljesen, de összességében csak szimplán pozitív lett róla a véleményem, nem éreztem kiemelkedően jónak.

Shooter: vége az 1. évadnak

Ennek szerintem az volt az oka, hogy az első részek The Fugitive-szerű (Szökevény, ugye?) megközelítése után a szezon közepére a menekülésről az összeesküvésre került a fókusz, amit…, ehh, szóval elég nehéz nem elcsépelten megvalósítani manapság. Voltak itt is jó húzások, de nem ért annyit a sztori, mint amennyit foglalkoztak vele, ráadásul Bob Lee is háttérbe szorult. A szezon harmadik harmada megint jobb lett, ekkor vált az üldözött vadból vadász.

A fentieket (és továbbiakat) persze mindenképp úgy érdemes olvasni, hogy nem olvastam a sorozat alapjául szolgáló könyvet, nem láttam a filmet (sőt, előzeteseket sem néztem). Ki tudja, azok ismeretében talán nem tetszett volna ennyire a kezdés, és arról sincs fogalmam, hogy mennyire követi a teljes évados sztori mondjuk a Mark Wahlberg-filmét – majd kommentbe beírja valaki.

Shooter: vége az 1. évadnak

Nyilván lesz, akinek a proaktív főhős fog bejönni, vagy éppen az összeesküvés, de ettől eltekintve számomra furcsa módon elég sokat nyomott a latban a magánéleti szál. Nyilván a főhőssel és a családjával nem volt sok mozgásterük a készítőknek, de jó volt látni egy ennyire szilárd, abszolút bizalomra építő házastársi kapcsolatot, melyben a felek tényleg mindent megtesznek a másikért.

Főleg az elején remek hangulati tényezőt jelentett a táj, ahol játszódnak az események, az erdős-dombos vidék a sok légi felvétellel.

Ja, és ne feledkezzük meg a színészekről. Mondjuk a főszereplőkkel sem volt gond (csupa ismerős arc: Ryan Phillippe, Shantel VanSanten, Omar Epps, Eddie McClintock, Cynthia Addai-Robinson), de kisebb szerepekben kellemes meglepetés volt látni olyanokat, mint Desmond Harrington, Randy Orton, Jason Gedrick, William Fichtner, Beverly D’Angelo, vagy éppen Tom Sizemore, akit idővel magánéleti zűrjei miatt kidobtak a sorozatból…

Shooter: vége az 1. évadnak

A USA két jobb sorozattal (Eyewitness, Falling Water) elég gyengén szerepelt ősszel, viszont a Shooter a premier többször elhalasztása ellenére is sikernek bizonyult, talán csak a Suits hoz hozzá hasonló számokat (a Mr. Robot biztos, hogy nem). A 2. évados berendelés így adta magát, viszont kicsit szkeptikus vagyok a folytatással kapcsolatban.

Nem azért, mert esetleg “elfogyott” a könyv (ez inkább pozitívum), hanem mert meg “kell” tartani az (életben maradt) állandó szereplőket. És míg ebben a szezonban mindenki jól bevontak a sztoriba, a folytatásban ezt csak sokkal erőltetettebben (vagy repetitíven) lehet megoldani.

Shooter: vége az 1. évadnak

Itt arra gondolok, hogy az ügynök és a rosszfiú már volt mindkét oldalon, így ha maradnak, akkor törvényszerű az ismétlődés, míg a családot dettó necces lenne ismét belekényszeríteni az áldozat szerepébe. Most ez működött, de másodjára mást kell kitalálni, és ugye a 24 második szezonjából tudjuk, hogy ilyenkor kapják elő az írók a mellényzsebükből a pumát, hogy nekik is jusson sztori. (A főhős mellé viszont kellenek, nélkülük nem megy.)

Mindegy, ez csak az én elmélkedésem, ne legyen igazam.

Tovább...