Chance: vége az 1. évadnak

Az az igazság, hogy sok kedvem nincs ahhoz, hogy megrugdossam a Chance-t. A pilotkritikát nagyon jó érzékkel 4 rész után írtam, ameddig nagyon tetszett Hugh Laurie skizofrénes, femme fatale-os, átlagember a romlás útjára lép és/vagy elindul lefele a lejtőn sorozata, azonban onnantól kezdve egy ideig színtelennek éreztem, a vége felé pedig kifejezetten gyengének.

Tény, hogy nem mindenki sorozata a Chance – ezt már az elején is így tartottam, amikor még bejött, s a véleményem a végén sem változott meg. És úgy tűnik, én is kiestem a körbe kerített halmazból. Pedig a maga nemében mindenképp egyedi az amerikai piacon, ritka az efféle pszichológia thrilleres megközelítés.

Chance: vége az 1. évadnak

A kaput az tette be igazán, hogy pár közepes és gyengébb rész után, amikor az 1×09 végén valamennyire felcsillant a remény és, kaptunk egy kőkemény cliffhanger-t (illetve nem cliff-et, csak félbeszakították a részt egy pontnál), a finálét ott kezdtük el, hogy minden konfliktust letudtak és a következményeket látjuk. Illetve azokat sem, mert… amnézia. (Nyugi, ez nem spoiler.)

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért tartották érdekesnek az írók, hogy nem tudjuk meg pontosan, hogy mi történt, hanem csak (ki tudja, mennyire megbízható forrásból származó) darabokból rakosgatjuk össze. Az addig részeken át remekül átadott feszültség (tényleg, olykor szinte látni lehetett a vibrálását) hirtelen kihunyt és egy lomha epilógus vette kezdetét, amibe beleillesztettek egy “nagy” felfedezésnek szánt infót és…, és kész.

Chance: vége az 1. évadnak

Nem egy általam végig nézett, de közel sem istenített első évad után írom azt, hogy azért nem bántam meg, hogy letudtam a szezont. Megengedő vagyok, és sokszor gyarapítja az adott darab a sorozatos műveltségemet, még az ezer sebből vérző The Family esetében is így nyilatkoztam. Most viszont, mint legutóbb talán a Dark Matter S1 esetében, azt kell mondjam, hogy kár volt, kihagyhattam volna a Chance-t.

Hiába erős a showrunnerje (Alexandra Cunningham az amerikai Prime Suspect-tel tette le a névjegyét készítőként), írásilag csak felvillanásai voltak a sorozatnak – főleg az elején. Való igaz, hogy a könyv révén adott az alapanyag (gőzöm sincs, hogy mennyire tartották hozzá magukat), de csalódást keltő volt, hogy az egész szinte sehová sem vezetett, amit az elején felépítettek, azt a szezon második felében lebontották.

Chance: vége az 1. évadnak

És hiába remek színész a Chance főszereplője, Hugh Laurie elég szürke maradt, sőt, továbbmegyek, nekem nem volt túl hiteles megszállott szerelmesként (amikor D-vel konspiráltak, az azért nagyon rendben volt). Persze mindez nem (csak) Laurie hibája, hiszen a karaktere sem volt kiemelkedő, de ez esetben adja magát a kérdés, hogy mégis mit látott a sorozatban, hogy elvállalta a főszerepet – ráadásul két évadra? (Lehet, hogy csak az első szkriptek alapján tette? Mert akkor megértem.)

Karakterileg és színészileg persze akadtak pozitívumok: a prímet mindenképpen Ethan Suplee vitte, egyszerre volt nagyon jó drabális vadállat és igazi enigma, de Paul Adelstein sem viccelt – egyikük sem agresszív karaktereiről vált ismertté, de itt nagyon hitelesek voltak. És persze Clarke Peters-t is említhetném, de ő, ugyebár, mindenben kiemelkedő.

Chance: vége az 1. évadnak

Csalódottság ide vagy oda, arra azért kíváncsi leszek, hogy a 2. évadra mik a tervek (megint csak fogalmam sincs, hogy merre akarnak elindulni, de örülnék, ha D-re koncentrálnának), szóval az évadnyitóra még mindenképp benevezek.