Agents of SHIELD – 4×08: “féltávon”

Biztosan nem ez lesz az a félévad, amire hivatkozni fogok, amikor megpróbálom majd ajánlani valakinek a sorozatot. Igaz, nem volt rossz, de sokkal jobban áll ennek a sorozatnak a megszokott szuperkütyüs, Inhuman-vonal, mint ez a mostani szellemes, démonos, Ghost Rider-ös felütés.

Agents of SHIELD – 4×08: “féltávon”

Úgy igazából Ghost Rider sem volt rossz, sőt az eredettörténeténél még a kalapomat is megemeltem, de az egész (fél)szezon nem úgy állt össze, ahogy kellett volna. Karakterépítéssel nem volt gond, mert akadtak fontos sarkpontok ebben a pár részben, sőt Daisy útkeresése kimondottan kellett már, hogy elindulhasson valami új cél felé.

Viszont GR szerepe annyira nem illett ide, az egész kicsit idegennek hatott, ráadásul a bedobott Darkhold sem vett le a lábamról még, bár vannak arra utaló jelek, hogy nagyot fog ez még szólni.

Agents of SHIELD – 4×08: “féltávon”

Jöjjenek a spoilerek.

Mace, mint az új igazgató teljesen korrekt figura. A szezon eleji fenntartásoknak jogosan megvolt helye, de örülök, hogy végre helyrerázódtak a dolgok Coulson és közte. A szenátorral kötött egyezséggel pedig biztosan lesznek még gondok, de azt hagyjuk meg a folytatásra.

Agents of SHIELD – 4×08: “féltávon”

Daisy is végre visszatért a többiekhez, ráadásul Mace elintézte, hogy a kis őrülete is “hivatalos” legyen. Bár kimondottan unalmas volt a csaj önmarcangolása, mégis pont ez a rövid idő ébreszthette rá arra, hogy sokkal többet érhet el a SHIELD-del a háta a mögött, mint holmi önbíráskodóként.

Robbie nem tűnt izgalmas karakternek. Főleg az elején, de később azért nagyobb tököket növesztett, amivel kivívott ugyan némi szimpátiát, de még a félévadzárásban látott önfeláldozása is mindössze egy vállrándítást váltott ki belőlem. Nem is nagyot jut róla eszembe semmi, ami gond, hiszen ő lett volna ennek az etapnak a kiemelt figurája, mégis szimplán közöny jut róla az eszembe.

Agents of SHIELD – 4×08: “féltávon”

Radcliff pedig baromi jó. Kimondottan örülök, hogy a következő részekben végre az LMD szakadhat a SHIELD nyakába. Bár nem túl jó lépés, hogy Aida Ultron sorsára juthat, talán lesz valami csavar az egészben. Viszont a Darkhold elolvasása után Aida sokkal emberibbé vált, gyorsabbak voltak a reakciói, mintha a beszéde is kicsit élcelődősebb lett volna.

A kérdés, hogy mit is akar May-jel és, hogy a helyére küldött android meddig tud észrevétlen maradni. Tényleg nem lennék oda azért, hogy elvigyék valami nagy ellenfél irányba az androidokat, hiszen az a SHIELD újbóli összeomlását is jelentheti. 

Agents of SHIELD – 4×08: “féltávon”

Pedig jó eséllyel Mace vesztét jelentheti, hogy áldását adta az LMD fejlesztésére. De talán pont ez kell ahhoz, hogy Coulson akarata beteljesedjen és, hogy Daisy kerülhessen az igazgatói pozícióba, amiről beszélt a lánynak.

Még mielőtt elfelejtem, azt mindenképpen ki kell emelnem, hogy az akciók működnek. Nemcsak a karakterek közötti összedolgozásra gondolok (mert például FitzSimmons közös lövése béna volt), hanem az olyan kreatív megoldásokra, mint Yo-yo futása. Oké, az egész enyhe Quicksilver utánérzés volt, de ez mégiscsak egy tévésorozat, amiben mégis sikerült jól megoldani.

Agents of SHIELD – 4×08: “féltávon”

Nem mondom, hogy felejtsük el a Ghost Rider-ös részeket, de erre pont elég volt ez a 8 epizód, amit rááldoztak, mert mindenképp izgalmasabbnak tűnik az LMD és a politikai kavarás az Inhumanekkel, mint ez.

Tovább...