The Walking Dead (7. évad 10. rész) – kritika

Az előző epizódban rengeteg kérdést kaptunk a tarsolyunkba, remélve, hogy válaszokat is kapunk rá a következő héten. Kaptunk is, mindezt a jól megszokott Walking Dead hangulat köré helyezve. Spoileres kibeszélőnk következik. Királyságunkat újra terrorizálja a Megváltók csapata, ám a begyűjtés közben Ezekiel legjobb embere Richard újra nekifeszül Negan alakulatának, és ismét feszülten vállnak el egymástól a csapatok. Richard úgy gondolja, hogy már nincs mire várni, így magánakcióba kezd, és kéri Darylt is, hogy valahogy segítsen felnyitni Ezekiel szemét a Megváltók ellen. Ám e tervben egy áldozatnak is kéne lennie, aki nem más mint a kunyhóban megpihent Carol. Daryl teljes mértékben kiakad Richard őrült ötletén, így le is lép és inkább meglátogatja a bujdosó Carolt, hisz rég nem látták egymást és Daryl-nek gőze sincs miért bujkál ennyire egyik legjobb barátja. Találkozásuk megható, szomorú, de egyben boldog is. Daryl megtudja, hogy Carol belefáradt az állandó menekülésbe és öldöklésbe, semmi másra nem vágyik csak békére. Így mikor kérdezi Carol Darylt arról, hogy mindenki épségben van-e, íjjászunk nem árulja el se Glenn, se Abraham halálát, ezzel is megkímélve a bujdosó asszonyt a még több szenvedéstől. Daryl a látogatás után viszont úgy dönt, visszatér Hilltopba Maggie-ékhez. Eközben Rick és társai egy nagy tömegben találják magukat egy roncstelep közepén. Megismerkedünk egy új társadalommal: nagyon zárkózottan élnek és borzasztó óvatosak. Gabrielt azonban megtalálják, aki elmondja, hogy zsarolták őt az élelemmel, amit összepakolt és elvitt. Rick egyezkedni próbál e fura alakokkal arról, mit tett és miket fog még tenni Negan, ha nem cselekednek. Azonban a beleegyezés helyett Ricket egy nagy gödörbe lökik, ahol egy elég brutálisan kinéző tüskés zombi ellen küzd pusztakézzel, hogy rátermettségét és erejét is bizonyítsa. És mivel ő Rick, ezért meg is teszi, így egy alkut köt az Alexandriai népséggel, miszerint fegyverekért és élelemért cserébe csatlakoznak a roncstelepi harcosok Rickhez. Így már érthető az a nagy mosoly Rick száján. Pedig már nem egy, hanem két társaságnak is portyáznak, ami valljuk be, még nehezebb időszak elé állítja Alexandriát. Összességében megint egy jó részen vagyunk túl, mindenből kaptunk egy kicsit. Helyén volt az érzelem, a feszültség és az a kevés akció is. Megismerhettünk egy új társadalmat, ami szintén pozitívum. Igaz még nem sok mindent tudunk róluk, de a közeljövőben ki fogják fejteni nekünk. Az epizód gyengéi sajnos a CGI részek voltak. Valahogy kibillentett pár jelenet, amik amúgy máskor működnek (tigris, zöld hátteres roncstelep). A következő héten Negan bázisán leszünk ismét, szóval feszültségben akkor sem lesz hiány.

The post The Walking Dead (7. évad 10. rész) – kritika appeared first on Hessteg.



Legion: 2 rész után

Képregény-sorozat meg minden, de valamiért nekem a Wilfred ugrott be Legionről, na meg a Westworld. Itt is rengeteg talányos képet tesznek az ember szeme elé, csak az utóbbival ellentétben nem spóroltak a karakter alapozásával sem, így rögtön érdekes valamennyire a főhős sorsa. Szóval meg is van az eddigi legjobb képregényes széria (Alapozásnak a pilotkritikát javaslom) […]



The Walking Dead – 7×10: New Best Friends

Honnan érdemes még nyúlnia a The Walking Deadnek? Hát persze, hogy a Mad Maxekből. Legalábbis a mostani rész közben a piálás mellett bizony egy Beyond Thunderdome is beugrott. Spoileresen a tovább mögött. A heti posztok utálói már biztosan élezik a késeiket, de hiába, mert minden hibája ellenére a 7×10 valahogy bejött, vagyis inkább szórakoztatott. Persze, […]



Emlékeztető: Gázos páros 1. évad

Ma. 23:00. VIASAT6. You’re The Worst – 1×01-02 (pilotkritika – 9/10 + évadkritika + szinkronos előzetes + szinkronhangok) – minden hétköznap (az előző napi rész 23:00-kor, az új pedig 23:30-kor.) Nem tudom, hogy mit írjak erről a kábeles, FX-es, gyakran komolyabb hangvételt megütő komédiáról, aminek az alapkoncepciója mindenképp olyan, hogy ajánlanám sokaknak, legalább egy bepróbálásra. […]



Hearthstone változások: Update 7.1 és a Mammut éve

A Blizzard Entertainment világhódító online kártyajátéka jelenleg 60 millió aktív játékosnál és havi 20 millió dollár bevételnél tart. Ezek a meggyőző számok persze nem jöttek maguktól, egy profi csapat és folyamatos fejlesztés eredménye. A következő, 7.1-es patch az egyik játékmódot próbálja kiegyensúlyozni, ezzel új lendületet adva a jelenleg kicsit beszűkült ranked módnak. Ezzel egy időben pedig kispadra kerül a Kraken és beköszönt a Mammut éve. A Mammut éve A 2017-es Hearthstone év a Mammut jegyében fog telni. A szokásoknak megfelelően 3 kiegészítő fog érkezni, és a legrégebbi 3 pedig kikerül a standard módból: kirotálódik a Blackrock Mountain, a Grand Tournament és a League of Explorers. Kiegészítőnként ~130 kártya fog érkezni. Újdonság (más kérdés, hogy örömteli-e vagy sem), hogy idén nem lesz kaland mód, viszont a 2. és 3. kiegészítőben mini storyline-okat játszhatunk majd végig. 6 classic kártyáról úgy döntött a Blizzard, hogy kivonják a Standard módból (természetesen továbbra is játszhatóak lesznek Wild módban). Ezek a kártyák a Hall of Fame-be kerülnek. A kártyák a következők: Azure Drake, Ragnaros the Firelord, Sylvanas Windrunner, Power overwhelming, Ice Lance, és a Conceal. Korábbi szokással ellentétben, ezeket nem lehet teljes áron betörni, viszont nem is érdemes. A kártyák teljes Dust értékét megkapjuk a frissítéssel, így ösztönözve a játékosokat, hogy megtartsák őket. Pontosan annyi Dustot kapunk, amennyi egy pakliba is bekerülhet (legendaryből 1, epic-rare-commonból 2). Aki rendelkezik arany kártyával az alábbiakból, ott az kerül beszámításra, tehát most érdemes aranyat kraftolni belőlük. A tavalyi tesztüzem után, idén élesítésre kerül a Heroic Tavern Brawl. Nagyobb a tét, nagyobb a jutalom! Bővebben a Heroic TB-ről ide kattintva tudtok olvasni. A Rogue kaszt is megkapja második hősét Maeiv Shadsong személyében, ráadásul sem fizetnünk, sem egyéb trükkös megoldást bevetnünk nem kell, hogy megszerezzük. A feladat ezúttal mindössze annyi, hogy 10 meccset kell nyerni Standard módban és játszhatóvá válik a karakter. További mézesmadzagként pedig a Blizzard napi jutalmakat oszt ki (egy rövid ideig) azoknak, akik mindennap belépnek a játékba (Dust, Gold, kártya csomagok és egyéb meglepetések). Update 7.1 A játékon belül a Ranked Play az egyik játékmód, ahol bárki kipróbálhatja tudását és ez által lépegethet előre a ranglétrán. Általunk komponált paklikkal szállhatunk harcba a győzelemért és az ezzel járó jutalomért. Minden nyert mérkőzés után előre lépünk, ha vesztünk, akkor pedig hátra léptet a rendszer. A hónap végén pedig a játék jutalmaz a hónapban elért mindenkori legjobb rangért, valamennyit hátra léptet és minden kezdődik előről. Ahhoz, hogy igazán jó helyezést érjünk el, mindig a legjobb paklikkal kell rendelkeznünk és sokat kell játszanunk, hogy ismerjük a metát, valamint az ellenfél várható pakliját. A rangok 25-től – 1-ig számozódnak, azon belül is csillagokkal jelölve a szinteket. 1es rang fölött már csak a csillagos ég van, legendás katonaként gyűjthetjük a további csillagokat. 25től – 20as rangig bármennyit veszíthetünk, nem lépünk hátrébb a listán, 20 alatt viszont minden meccs számít. Aki már elér 15ös rangig az kifejezetten jónak számít, 10től pedig mindenki profinak mondható. Ahhoz, hogy 25-től elérj 15-ig összesen 25 csillagot kell szerezni. Elméletben ez 25 nyert meccs, veszteség nélkül, gyakorlatban viszont el is húzódhat. Ha nem vagyok elég ügyesek, lehet hogy nem is érjük el, mert közben mindig veszítünk is. A most megjelenő patch ezen a végtelen menetelésen próbál meg segíteni. Aki a 15, 10, vagy 5-ös rangot eléri egyszer, már nem tud hátrébb esni a hónap végéig (aminek én személy szerint nagyon örülök. Másfél éve játszom, 15 már nem kihívás, de 10 még sosem volt). Tehát, ha mondjuk, eléri valaki a 15-ös szintet, akkor onnantól bármennyi meccset veszíthet a hónap végéig,  legrosszabb esetben akkor is 15-ös szinten marad. A 7.1es patch továbbá 2 nerfet is tartalmaz. Small-Time Buccaneer: 2ről 1re csökkentett élet Ok: A Small Time Buccaneer és Patches the Pirate kombináció túl sokszor fordul elő a játékban. A fegyvert használó kasztok előszeretettel használják ezt a párosítást, nagy előnyt biztosítva. Az élet csökkentésével könnyebben leszedhető az asztalról. Spirit Claws 2 manába kerül 1 helyett Ok: A Shaman kasztban használt fegyver spell damage növelő minionokkal túl erős fegyver az early gameben. Erős kombináció főleg Bloodmage Thanos és a hero powerből származó minionokkal. Úgy tűnik mindent megtesznek idén is azért, hogy rossz megállónál szálljak le, mert belefeledkeztem a meccsbe a mobilomon. A fenti változások (mármint a 7.1-es patch) február végén kerülnek élesítésre. Find a seat if you can!

The post Hearthstone változások: Update 7.1 és a Mammut éve appeared first on Hessteg.



Emlékeztető: Hatalmas kis hazugságok 1. évad + Megborulva 1. évad

Ma. 20:00. HBO. Big Little Lies – 1×01 (kritika holnap + szinkronos promó) Ma. 21:30. HBO. Crashing – 1×01 (kritika szerdán + szinkronos promó) Eredeti hangú, magyar feliratosak a premierek, a szinkronos bemutató szokás szerint kábé két hét múlva érkezik. A kettő között Girls – 6×02 lesz. Utóbbi pedig egy keserédes komédia egy megcsalt és […]



Finálé előtt: How To Get Away with Murder

Csütörtökön finálézik, ráadásul dupla résszel, a How To Get Away with Murder 3. évadja. Én az évadnyitó után kiszálltam, de a félévadzáró második felét megnéztem, az vadállat volt, az ilyen stílus miatt szerettem anno a sorozatot. És szerintem ezt a két részt is csekkolom, hogy lássam, mennyire könnyítik meg az írók a nemnézők megértését.

A tovább mögött a dupla finálé előzetese. Mivel kritikánk sem volt a szezon második feléhez, így itt kérdezem meg, hogy miképp alakultak az idei részek? Minden az átívelésnek van alárendelve, vagy azért vannak még esetek? Csak a rejtély van középpontban, vagy szappan is akad bőven?



Húsvéti tojás a Mr. Robot-ban

Persze csak a legnagyobb junkie-knak fog leesni a sorozatos utalás. Köszi a jelzést VDani-nak. Megfejtés a tovább mögött.



Oroszlán (2016) – kritika

Ha szeretted a Gettómilliomost, akkor az Oroszlán le fog nyűgözni. Dev Patel végre hazatért. Nehéz lesz idén kiosztani az Oscar-díjakat, hisz annyi esélyes versenyző áll a rajtnál. Garth Davis filmje a fentebb említett sikerfilm főszereplőjével, Dev Patellel az egyik. Az egykori Jamalhoz hasonló, de már érettebb szerepben forgatta le igaz az történetet feldolgozó filmjét, melyhez foghatót azt hiszem 2008 óta nem láthattunk, de lehet még előtte sem. A Lion az élet csodálatos meséje, a remény és az esélyek története, olyan varázslatos köntösben, melyet csakis az élet képes produkálni. Akad ugyanis pár olyan mese amit elképzelni is merész, mégis a valóság ihleti. 1986-ban valahol India egy nyomorúságosan messzi vidékén él egy kis család: egy anya és három gyermeke. A két fiú maga módján igyekszik támogatni anyjukat, aki húgukkal is kell törődjön, és még ételt is varázsol az asztalra. Egy napon a bátty éjszakai munkára indul és az 5 éves Saroo is vele tart, de azt egyikük sem gondolná, hogy az életük örökre megváltozik. Saroo elszakad testvérétől és kalandos körülmények között a távoli Kalkuttában köt ki, ahol hosszas viszontagság után végül egy ausztrál család örökbe fogadja egy másik árvával együtt. Saroo 20 évvel később elhatározza, hogy megkeresi elvesztett családját. Nem hagyja nyugodni lelke és noha örökbefogadói mindent megtettek, hogy boldog legyen az élete, szíve visszahúzza elveszett gyermekkorához. Saroo Brierley a modern kor technikai vívmánya (Google Earth) segítségével hosszas kutakodás után -végül már miután majdnem mindent feladott életében- megtalálta szülőföldjét, egy kis falut a semmi közepén. A film első perctől ismerős a Danny Boyle mozi után, mégis sikeresen mutat újat. Amíg az kissé giccsesre sikeredett és enyhén szájbarágósan próbálta megmutatni (az Oscar-díjesőre ácsingózva) India rejtett arcát, a Lion maga a puszta valóság. Nincs slágerré váló betétdal, vagy Hollywoodig jutó kis árvák, van azonban nyers realitás, fájdalom és nyomor. Saroo kalandja egészen a világ másik pontjáig tökéletesen ábrázolja milyen érzés lehet elveszni egy európainak az elképzelhetetlenül idegen világban. A kis falusi háztól egy 15 milliós városba kerül, ott végül árvaházba majd új családra lel. A mű adoptálóinak szerepében David Wenham (300) és a döbbenetes Nicole Kidman látható, utóbbiról nem is emlékszem mikor uralta utoljára ennyire a vásznat. A mindenét a két örökbefogadott fiára feltevő anya szerepében egyszerűen lenyűgöző! Őszinte és hiteles alakításával nagyban segíti Dev Patel visszafogott, de így is erőteljes játékát. Elhisszük minden pillanatát a filmnek és a katartikus végkifejletben szem nem marad szárazon. Saroo hosszú utazásának végére érve, a nézővel együtt remeg az izgatottságtól mikor ismét a poros kis utcácskában halad egykori szülőháza felé. Az ember azt veszi észre ott van vele, érzi minden egyes lélegzetvételét amint lassan megtelik szeme könnyel és a végső csoda pillanata egyszerre önt el mindenkit. A kifinomult rendezés hatásosan adagolja a drámát, ébreszti fel lassan az emberben az érzelmeket és elegendő időt hagy azonosulni a főszereplőkkel. Gyönyörű és érzelmekkel teli film a Lion. Olyan ami kevés akad a mozik műsorán, épp emiatt ajánlom szívből mindenkinek és bevallom, drukkolok a díjátadón, hogy a hat jelöléséből minél többet szoborra váltson.

The post Oroszlán (2016) – kritika appeared first on Hessteg.



Egy hang – sok arc: Széles Tamás

(Elindítottunk egy új sorozatot, amiben megmutatnánk, hogy a szinkronizáló magyar színészek JELENLEG mely sorozatos karaktereknek adják a hangjaikat (tehát nem karrierfilmográfia a célunk) – ebben AJ, a szinkronokkal sokkal behatóbban is foglalkozó a Műsorvízió blog gazdája segít nekünk.) Széles Tamás évek óta az egyik legfoglalkoztatottabb “szinkronhang”, és ő tipikusan azon színészek közé tartozik, akikre nem […]



Régi idők mozija: a nagy Mozitörténelem (1.rész)

Az első, nagyközönség számára is nyilvános, fizetős vetítésre 1895. december 28-án került sor a párizsi Grand Café indiai termében. Az előadást Antoine Lumière tartotta harminchárom néző részére. A maihoz képest akkor még nagyon kezdetlegesnek tekinthető vetítés annyira megdöbbentette az embereket, hogy amikor „A vonat érkezése” című rövidfilmet levetítették, sokan ijedtükben kiszaladtak a teremből, mert azt hitték egy valódi vonat érkezik. Ma mosolygunk ezen a helyzeten, de ne felejtsük el, hogy több, mint 130 évvel ez előtt történt mindez. Auguste és Louis Lumière. E két zseninek köszönhetjük, hogy ma csodákat élhetünk át, amikor a teremben kikapcsolják a fényeket és „felgördül a függöny”. De mi is történt ebben a 130 évben, ami a mai kor digitális technikájához vezetett? Milyen mérföldkövek jelzik a néma filmek megjelenésétől a térhangzásig, a fekete-fehér filmtől a színes, “sokD”-s filmekig megtett hosszú, rögös út sarokpontjait? Hogyan jutott el a nagy mozik világa a lakásokba? És vajon miért látogatunk el ennek ellenére mégis a vetítőtermek izgalmakkal teli „sötétjébe”? Nos, ezt próbáljuk most nektek bemutatni, és reméljük, hogy a sorozat végén sokakban átlényegül az, amit ma mozinak nevezünk. A fények kialszanak, a függöny felgördül, ti pedig dőljetek hátra a karosszékben, mert kezdődik az előadás! Egy érdekes véletlen és párhuzam így az elejére: a vetítőgép (kinematográf) megalkotói, a Lumiére testvérek neve „fényt” jelent. És mi kell ahhoz, hogy a filmszalagról a vászonra kerüljön a kép? Fény! Nem akarok belelátni semmit a dologba, de lehet, hogy nem véletlen, hogy éppen ők találták fel ezt a fantasztikus szerkezetet? A „mozi”, mint ilyen tehát korántsem amerikai találmány, ők maximum csak az ipari méretű filmtermelést találták fel, de erről már írtam egy másik cikkben. Úgy látszik, hogy nem csak a divat, hanem a mozi fellegvára is kezdetben Franciaország lett. Több cég is megalakult ezidőtájt a franciáknál, egymás riválisai voltak, de végül a Gaumont került ki győztesen a harcból. A nevükkel ma is nagyon sok francia film nyitányánál találkozhatunk (pl. „Az ötödik elem” is egy ilyen). Még mindig az 1900-as évek elején járunk, amikor a filmekhez még nem volt hang. Ezt is meg kellett oldani valahogy. Kezdetben úgy próbálták orvosolni a problémát, hogy egy fonográfról játszották le a film hangját, ami nem volt egy tökéletes megoldás, mert a hang csak a készülék tölcséréből szólt, és a mozigép kattogása a legtöbb esetben elnyomta azt. Ezért elkezdtek kísérletezni azon, hogy miként lehet megoldani a mozgókép és a hang egyidejű rögzítését. A németek 1922-ben egy újabb, általuk fejlesztett találmánnyal rukkoltak elő. (Nem tudom feltűnt-e valakinek, hogy még mindig Európában vagyunk?) Három mérnök – Hans Vogt, Joseph Massolle és Benedict Engel – fejlesztette ki az ún. Triergon-eljárást, melynek az volt a lényege, hogy a hangot először elektromos impulzusokká, majd azokat fényjelekké alakítva fel lehet vinni a filmszalagra. Lejátszáskor ezek a fényjelek ismét visszaalakulnak elektromos jelekké, amiből aztán hangot sugároznak. A film és a hang így szinkronba került. Az áttörést a Vitaphone eljárás megjelenése jelentette. Itt a hangot egy 40cm-es lemezről játszották le, aminek a hossza megegyezett a filmfelvétel hosszával. Az első, ezzel az eljárással forgatott film 1928-ban, Mezőhegyesen (!) készült, melynek címe „Ungarische Rhapsodie” volt. Németek készítették, de Magyarországon! És milyen érdekes, hogy a mozitörténelem legnagyobb áttörését éppen egy magyar filmnek sikerült megtennie: ez pedig nem volt más, mint a Csortos Gyula és Kabos Gyula főszereplésével készült „Hyppolit, a lakáj”. Triergon-eljárással készült, ami aztán végképp eldöntötte a két technológia közötti harc végét. A fényhang nyert! A némafilmek halála, a hangosfilmek születése Amerikában 1927-ben vette kezdetét a hangosfilm korszaka, a Warner Brothers (persze, hogy a kék-arany WB logo) által készített „A dzsesszénekes” című filmmel. A németek által feltalált triergon-eljárást vették át. A technológia ugyan sokba került akkoriban (egy vetítő ára ma sem olcsó, de akkortájt 250-500 ezer dollár nem volt kevés pénz), de ha fenn akartak maradni, akkor a cégek kénytelenek voltak beruházni. Akinek nem tellett, az lemorzsolódott. Egy év alatt megtízszereződött az amerikai hangosmozik száma, a némafilmeknek pedig leáldozott. Biztosan kemény világ volt az akkori amerikai filmipar… A technika természetesen nem áll meg, a fejlődés halad a maga útján. Az utódok találmányai rendre az elődök, az igazi koponyák szüleményeire alapoz. Ezért is hangoztatom egyre azt, hogy amit egyszer már valaki létrehozott, azt nem lehet megismételni. Közelíthetünk innen, nézhetjük a másik oldalról, de akkor is mindig azokhoz az alapokhoz nyúlunk, ami előttünk valaki, vagy valakik már kitaláltak. Maximum csiszolni lehet egy-egy eljárást. Mert ettől a ponttól kezdve, már csak a technika tökéletesítése zajlott, de az hatalmas léptékben. A színes film diadalmenete innen már szinte magától értetődött. Megoldódott a kép-hang szinkron problémája, már csak arra kellett rájönni, hogy miként lehetne a filmeket színesben a vászonra varázsolni. Utólag olyan érzése lehet az embernek, hogy valamit NAGYON szerettek volna tető alá hozni, és ezért minden létező lehetőséget kiaknáztak hozzá. Ez természetesen nem rossz dolog, hiszen végül eljutottak oda is, így mi ma már egy kész anyagot kapunk, 130 évnyi fejlesztés esszenciáját. De vegyük ezt is sorjában: Már azok a Lumiére testvérek is kísérleteztek a színes film megalkotásával, akiknek a világ a fekete-fehér filmet, sőt, egyáltalán a mozgóképet köszönheti. Az ő eljárásukat autokrómnak nevezték, ami önszínesítőt jelent. Olyan üveglapokat használtak, aminek a rétegeibe apró piros, kék és zöld színezésű keményítőszemcséket ágyaztak. A színes szemcsék csak meghatározott színű fényt eresztettek át. A réteg fölé a fekete-fehér fotoemulziót öntötték, és az így kapott nyersanyagot a szemcséken keresztül világították meg. Így megkapták a diapozitívot. Ez megint, vagy még mindig Európában tart minket, mintha csak nálunk lett volna hagyomány a filmezés, a filmkészítés, és minden technológia felfedezése, ami később lehetővé tette, hogy az „álomgyár” ipari méretekben űzze a szakmát. És itt megjegyezném azt is, hogy a világon szinte minden tőlünk indult világhódító útjára. Nem akarok a történelem végtelen folyójában evezni, de mindenki tudja, hogy mire gondolok. Az, hogy Európát „a kultúra bölcsőjének” is nevezték, nem véletlen. Nem a gyarmatosításokra, és az ott kényszerrel létrehozott társadalmakra gondolok. Ott is éltek emberek, lehet, hogy „elmaradottabbak” nálunk, de akkor is innen került oda mindaz, amit itt hoztunk létre. Elnézést a kis kitérőért, folytassuk. 1909 Londonban vetítették le az első színes hatású filmet, ami még mindig nem volt az igazi, mivel csak két színt tudtak additív módon keverni az eljárás során (egy fekete-fehér filmet váltakozva vörös és zöld színű szűrőkön keresztül vetítettek, és a létrejött képet fotózták le. Ez volt a „kinemacolor” eljárás, amit Geroge Albert Smith fejlesztette ki Londonban). 1917-ben a tényleges színes film bemutatkozására az Amerikai Egyesült Államokban a technicolor eljárás adott lehetőséget. Ezt már 35mm-es filmszalagokon alkalmazták. Eleinte a felvételhez egy különleges felvevőgépet használtak, amellyel sugárosztás útján vették fel a vörös, kék és zöld színkivonatokat. Ezekből a színkivonatokból állították elő a vastag emulziójú matricákat, amelyekből később kioldották az ezüstmentes zselatint. Ezeket a filmszalagokat megfelelő festékkel bevonták (szubtraktív színekkel: sárga, ciánkék, magenta), majd egymás után a fekete-fehér pozitív filmmásolatra nyomtatták. Ezzel az eljárással igen gazdaságosan lehet tömeggyártásra színes filmeket készíteni, további előnye, hogy a színkivonatok időállók. Az igazi áttörés: a színes film 1936-ban a szubtraktív színkeverés fejlettebb eljárását alkalmazták, amit Wilhelm Schneider fejlesztett ki Németországban (1934-ban) és az Agfacolor néven vált ismertté a színes filmek körében. A német gyártót ebben az esetben azonban Amerika megelőzte. 1933-ban Leopold Mannes és Leopold Godowsky állította elő először a technológiát, amit aztán az amerikai Eastman Kodak 1935-ben meg is vett. A németek szabadalma a II. világháború után felszabadult, és ezt részben a Kodak be is építette saját technológiájába, majd Kodachrome néven kezdte el forgalmazni. (Az elvonó színkeverés a fény fizikai és optikai tulajdonságát vette alapul.) Az amerikaiak innentől kezdve átvették a filmkészítés „vezető szerepét”. Mintha Európa büntetésbe került volna, hogy lehetőséget adott valakinek arra, hogy a pusztulás szélére sodorja az emberiséget. Egyszerre megrekedtünk valahol a semmi közepén, miközben a világ elhúzott mellettünk. Nem akarok politikai ideológiákkal fárasztani senkit, de ha jobban belegondolunk, akkor ez történt. Ma pedig különösen kiéleződik ez a különbség, már ami a filmeket illeti. Nem csak a mennyiségre gondolok, hanem a minőségre is. Igaz, hogy sok európai filmes van, időnként fel is bukkan egy-egy gyöngyszem a sorban, de akkor is inkább Amerika az a hely, ahova még az európai alkotók is szívesebben mennek. Valljuk be magunknak, hogy ott sokkal több az anyagi lehetőség, valószínűleg hamarabb találnak olyan támogatót, aki segíthet egy-két komolyabb művet tető alá hozni. És így eljutunk oda, amit egyre nehezebben tudok elfogadni; jelesül, hogy az „álomgyár” elszippant minden tehetséget magához, és ott foglalkoztatja őket, ahol szem előtt vannak. Így aztán meg tudják üzenni a világnak ha éppen valami nagy baj van, vagy olyan üzeneteket is tudnak küldeni a filmeken keresztül, amiről mi, egyszerű fogyasztók nem is tudjuk, hogy az. Mert az ő műveikre jobban odafigyelünk… Ejnye, megint elkalandoztam! 1939 – Az első amerikai hangos játékfilm, melyben hosszabb színesre forgatott és színesen vetített jelenet volt, az „George Cukor: A nők” című filmje. Ugyanebben az évben Victor Fleming és George Cukor rendezésében elkészül a teljesen színesre forgatott és színesen vetített film, az „Elfújta a szél”. A Technicolor cég 1930-ra dolgozta ki a három alapszín, illetve a keverésükkel létrehozott többi színnel készíthető filmek gyártási lehetőségét. Walt Disney fejlesztette ki az eljárást. A „Hiúság vására” című film 1935-ben készül el, de a színes film valódi premierjére 1937-ben került sor Disney „Hófehérke és a hét törpe” című klasszikusával. (A rajzfilmek fejlődéséről egy külön cikkben fogok értekezni, mert az is megér némi fejtegetést…) A fejlődést a színes fotótechnika változása határozza meg, egyre nagyobb fényérzékenységű és jobb minőségű nyersanyagok kerülnek a piacra. 1938-ban színes amerikai film készült Technicolor eljárással Budapesten, Liszt Ferenc zenéjére, „Beautiful Budapest” címmel. Az első teljes egészében színes technikával készített magyar rajzfilmet, az 1951-ben bemutatott „A kiskakas gyémánt félkrajcárját” Macskássy Gyula rendezte. A 15 perces filmhez mintegy 20 000 fázisrajzot kellett elkészíteni. A kiskakas és az öreg néni figuráját Fekete Edit grafikusművész tervezte. Színes technikával már korábban is próbálkoztak Magyarországon: Kató-Kiszly István 1932-ben rendezte a „Bogárorfeum” című rajzfilmjét, amelyben kiszínezett háttér jelent meg a vásznon. Az 1942. február 21-én bemutatott „A beszélő köntös” című fekete-fehérben forgatott filmnek már három színes betétje készült. Az első egész estés teljesen színes magyar film az 1950. február 27-én bemutatott „Ludas Matyi” volt. Ezek csak a komolyabb mérföldkövek voltak a filmkészítés kezdeti szakaszában. Feltalálók, mérnökök, mind olyan emberek tették lehetővé e világ létrejöttét, akik csak ámulnának azon, amit MA mozinak nevezünk. Ahogy az 1895-ös közönség meglepődött a „vonat érkezésén”, az a döbbenet lenne úrrá a Lumiére testvéreken is. Lehet, hogy eszükbe jutott mindaz, amit ma mi élünk át, de valószínűleg nem ekkora léptékben gondolkodtak. A kezdeti kis, 20-30 fős vetítő „szobákat” felváltották a több száz főt befogadó termek, sőt, ma már ott tartunk, hogy egész komplexumok épülnek ki, esetenként 10-, vagy még több teremmel. Az pedig, hogy a mozi már a lakásokban is helyet talált magának, egy újabb kis csoda. A technológia fejlődése oly léptékben felgyorsult, hogy az egyik új rendszerről olvasva rádöbbenünk, hogy amit eddig újnak, modernnek véltünk, az lassan már kikopik a köztudatból, és valami egészen más, döbbenetes dolog veszi át a helyét. A gondolkodó elmék egyre inkább törekednek a tökéletesen élethű világ visszaadására, és amikor például egy sci-fit nézünk, majdhogynem elhisszük, hogy amit látunk, az a valóság. Röpke 2-3 órányi csoda, ámulat (már akit megérint annyira egy-egy film, mint engem), a fantázia pedig kimeríthetetlen és határtalan. Nagyon sokszor elgondolkodom azon, hogy honnan jut az alkotók eszébe mindaz, amit aztán a vásznon megmutatnak nekünk. Értem, hogy van egy író (néha több), de akkor is: milyen világban élhet egy ilyen ember. Írtam ugyan egy „könyvet”, én is teremtettem már egy világot, így nagyjából el tudom képzelni. De amit ők alkotnak, az messze túlmutat a mi fantáziánk korlátain. A következőkben megpróbálom majd bemutatni, hogy miként tört utat magának a mai kor egyik legnagyobb vívmánya, a 3D-s technika, és a komputer animáció. Izgalmas világ, mely bővelkedik a lehetőségekben, és szerintem NAGYON nincsenek még a határok meghúzva. Az első előadásnak vége. A gépész kikapcsolta a gépet, a függönyt összehúzták, a közönség egy új élménnyel sétál ki a teremből. Csend és félhomály van. A terem világítása lassan elhalványul, majd sötétség borul az üres székek soraira. A következő vetítésig… Sziasztok!

The post Régi idők mozija: a nagy Mozitörténelem (1.rész) appeared first on Hessteg.



A hét alakítása?

(Múlt heti válaszok.) Legutóbb szinte mindenki Dan Stevens (Legion) és Jensen Ackles (Supernatural) produkcióját emelte ki. És most? Láttatok múlt héten valami kiemelkedő sorozatos alakítást, olyat, ami esetleg a következő JAws-on is kiemelésre kerülhet? Az elmúlt egy hét sorozatepizódjaiban kinek az alakítását láttad a legjobbnak?



Silent Witness: vége a 20. évadnak – írta Eloise

A BBC borongós hangulatú, halottkémes krimisorozata idén már a huszadik évadját tudhatja maga mögött – némelyik szezont itthon is láthattuk, de szerencsére a Silent Witness olyan, hogy bármikor be lehet kapcsolódni. A 20 szezon nem kis teljesítmény, még akkor is, ha időközben több színész is úgy döntött, hogy kiszáll, ilyenkor karaktereik helyébe új lépett. Ilyen […]



Egy apróságot kihagyott az MTI a NOB-elnök nyilatkozatából

Vasárnap délután az Indexen is megjelent az a hír, amiben az MTI számol be Thomas Bach, Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnökének az AP-nek adott interjújáról. Ebben több téma is érintésre kerül, például az, hogy Budapest eleve kisebb eséllyel rendelkezik jelenleg arra, hogy megrendezze a 2024-es nyári játékokat. A Népszava viszont kiszúrta, hogy a hirado.hu-n olvasható cikkből ez a megjegyzés kikerült. 

A Népszava egyébként azt írja, hogy az MTI mondatokat adott Bach szájába, ami nem igaz, a USA Today-en lehozott Associated Press hírnek az utolsó mondata pontosan az, amit az MTI címben is hozott.






Mondtam én ilyet valaha filmben?

Amikor megláttam ezt a Did I Say That? című szegmenst a Jimmy Kimmel Live!-ban pár napja Denzel Washington-nal (amiben a színésznek mondatokról el kell döntenie, hogy ő mondta-e valamelyik filmjében vagy valaki más egy másik filmben), rögtön azt mondtam, hogy remélem, hogy visszatérő lesz. És utána láttam, hogy már volt korábban is, szóval nemcsak én gondoltam így.

A tovább mögött Denzel Washington, majd egy januári videók Samuel L. Jackson próbál rájönni, hogy vajon az ő karakterét idézik-e fel random járókelők.



Ritkán adnak ki epizódplakátokat

De a The Flash-nek úgy tűnik, muszáj volt. A 3. évados negatív kritikák ellenére a sorozat még mindig a CW legnézettebbje, és most két résznyi gorillázás következik (Speedster vs Super Gorilla), szóval induljon a hype. (A The Flash: Gorilla City-even “holnapi” epizódjának, a 3×13-nak a címe Attack on Gorilla City, míg a jövő heti 3×14-é […]



Hírmorzsák

Március 9-én érkezik a magyar Fox műsorára a Dr. Chance (Chance) 1. évadja. Március 20-án debütál idehaza az AMC műsorán az Into The Badlands 2. etapja hajnali 3-kor, valamint 22 órakor – utóbbi lesz a szinkronos premierje. Előtte, március 18-án 22 órától maraton formájában ledarálják az 1. etapját. Az HBO már pénteken elérhetővé teszi az […]



Délelőtti videó 5.: Inside No. 9

Sokan mondják, hogy jelenleg a Black Mirror az epizodikus antológiák királya, de nálam még mindig az Inside No. 9 a legjobb. A zseniális karácsonyi különkiadás után holnap kezd a 3. évad úgy isten igazából, a tovább mögött egy süsü előzetes hozzá.



Délelőtti videók 4.: Gázos páros

Ma indul a VIASAT6-on a You’re The Worst, ami az FX nem tipikus romantikus (antiromantikus?) komédiája. A tovább mögött a szinkronos előzetes és egy részlet.



Délelőtti videó 3.: The Sinner

A USA folytatja a megújulást? The Sinnerben, ami évados antológia lesz, a főszereplő fiatal anya (Jessica Biel) egy váratlan, agresszív dühkitörésében nyilvánoson cselekszik valami igen erőszakosat, ami sajátmagát is ledöbbenti, ő sem tudja, hogy miért tett, amit tett. Egy nyomozó, akit Bill Pullman alakít, megszállottja lesz az esetnek, és ki akarja deríteni a rejtett okokat. […]